A koraszülöttek túlélési esélyeit javítja, ha teljes elkülönítés helyett a nap nagy részében az édesanyjukkal lehetnek, mégpedig úgy, hogy az anya mellkasára fektetve őket a bőrük összeér. Ezt az úgynevezett kengurumódszert kezdetben arra használták, hogy olyan országokban, ahol nincs megfelelő technikai háttér a koraszülöttek ellátására, javítsák a korababák túlélési esélyeit. E módszer révén megelőzhető például az újszülötteknél gyakran fellépő kórosan alacsony vércukorszint, és csökken a besárgulás esélye is. Később rájöttek, hogy az időre született csecsemők is egészségesebbek, ha többet vannak testközelben: hatékonyabban tudnak anyatejet szopizni, kiegyensúlyozottabbak. Az érintés szerepe később is nagy jelentőségű a csecsemő fejlődése szempontjából. A gyakran ölelgetett babák növekedése gyorsabb, az immunrendszerük erősebb.
Mi történik a szervezetben, amikor megsimogatjuk, vagy megöleljük őket? Az érintés stimulálja a bőr alatt található receptorokat, ezáltal csökken a vérnyomás, lelassul a légzés, csökken a stresszhormonok szintje. Betegség során ösztönösen többet simogatjuk gyermekeinket, hiszen az érintés elősegíti a gyógyulást. Maga a gyermek is tudja-érzi ezt, hiszen ilyenkor a kicsik gyakrabban kéredzkednek be a szülői ágyba is. Ez a rendkívüli összebújás iránti igény nem rossz szokás, hanem természetes igény, ami a betegség elmúltával magától megszűnik majd.
A felnőtteknek naponta 11 ölelésre van szükségük az egészséges lelkiállapothoz, a csecsemőknek azonban szinte állandó testkontaktusra van szükségük. Miért?
Mert az embergyerek éretlenül jön világra. Antropológusok szerint nagyjából egy évvel korábban, mint ahogyan az önálló életre alkalmas lenne. Mivel 9 hónapon át az anyaméhben állandó testkontaktusban élt, ezért a leválasztása sem történhet egyik napról a másikra. A testközelség számára az életben maradást, a biztonságot jelenti, éppen ezért fontos, hogy a lehető legtöbbet érezhesse azt, és türelmesen várjuk meg, hogy fokozatosan válassza el magát, amikor már képes önállóbban élni.
Az érintésekből azonban mást is megtanul a kisgyermek: a kevés testközelséget kapott gyerekek később agresszívebbek lesznek, és kevésbé tudják megítélni, mikor nyúlnak hozzá durván a másikhoz, és mikor finoman. A családi játékos dögönyözések, birkózások révén a kicsi megtanulja, mi az, ami jólesik a másiknak, és mi az, ami már nem.
Az ölelésnek a tanulmányi eredményre is hatása van. Jay Gordonpszichológus kutatása bizonyította, hogy azok a gyerekek, akiket búcsúzáskor megöleltek az iskola előtt, jobb jegyeket vittek haza, mint azok, akiket nem.
Ne féljünk tehát a baba hordozásától, ölelgetésétől, az együtt alvástól! A gyakori érintések révén nem csak a lelki, de a testi egészségének alapjait is letesszük, aminek a hatása egész életében tartani fog majd.
Forrás: kismamablog
