Abban a szerencsében van részünk itt, a Kárpát-medencében, hogy van tavaszunk! A mérsékelt égöv ajándéka ez a hónap. Egyik pillanatról a másikra kipattannak a rügyek, ontja szirmait az ibolya, a gyermekláncfű, a százszorszép. Bódító a virágillat!
A csillagászati tavasz a tavaszi nap-éj egyenlőségtől a nyári napfordulóig tart, tehát az északi féltekén közelítőleg március 21. – június 21., a déli féltekén pedig szeptember 23. – december 21. közé esik.
Erről a napról ezek a sorok jutottak eszembe. Olvassátok szertettel! És gondoljatok arra: mindig van kinek virágot adni ezen a napon! Legyen a lelketekben örökké tavasz!
Jó néha sötétben a Holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot idézni,
jó néha fázni, a semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni,
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni, ha fáj, remegni, ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.
(Forrás: wikimedia, Anna and the Barbies)
