"Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.

Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek."

Ezeket a bölcs és fájdalmas gondolatokat G. Marquez fogalmazta meg, aki visszavonultan és halálos betegen él Mexikóvárosban.

Mennyire átértékelődnek dolgaink a betegség, vagy a halál közelében! Ami addig a legfontosabbnak tűnt, hirtelen már nincs is jelentősége...De amit elmulasztottunk, és amire életünk során kevésbé figyeltünk, az most sokkal drágábbnak tűnhet.

Ha most valaki megkérdezné tőlem, mi lenne az a három értékes dolog, amit egy másik bolygóra magammal vinnék, bizony gondolkodóba esnék.

Először talán fontossági sorrendet állítanék fel saját szempontjaim szerint, csakhogy a lista így sem lenne teljes.

Vinném magammal az egészséget, a szeretetet és a békét? A becsületet, az őszinteséget és a nyugalmat? Vagy talán a nehezen megszerzett tudásomat, tapasztalataimat és a szabadságomat?

A pszichológia és a szociológia tudománya szerint mindezek olyan dolgok, amelyekért gyakran ölni is képesek vagyunk, s amelyekért szürke hétköznapjaikban is megharcolunk.

Olyan értékek, melyek a viselkedésünkben nyilvánulnak meg, s melyek tartalma egyrészt öröklődhet a gének által, másrészt a szocializációval alakulhat ki. Befolyásolhatják különféle csoportok, a társadalmi helyzetünk, a közösségekben betöltött szerepünk és akár az életkorunk is.

Általános fogalomként értéknek az számít, ami ritkaságával, egyediségével vagy pótolhatatlanságával tűnik ki.

Ilyen pótolhatatlan kincs az egészségünk, amely értékként leginkább hiányában mutatkozik meg. Pedig ennek elérésére folyamatosan törekszünk, s végül idővel mégis alul maradunk.

És érték maga az idő is, életünk leélésének az ideje, amelynek a hosszát előre nem ismerjük. Ezért olyan fontos a vele való gazdálkodás, miközben egyéb értékek elérését hajszoljuk.

Aztán életünk fordulópontján, vagy éppen a halál küszöbén jövünk rá, hogy téves értékrendet állítottunk fel. Ne várjunk addig, most gondoljuk át!

Mert amíg a pénzért megvehető értékekért küzdünk, nincs időnk kimondani gyermekünknek, párunknak, és anyánknak, hogy: szeretlek! Elfelejtjük barátainknak megköszönni, hogy a bajban mellettünk állnak és segítenek. Mert ők a mi igazi kincseink...

Mindenkinek más a fontos, más az értékes. Ha arra a bolygóra mindenki csak három dolgot hozna magával, akkor bizonyára nagyon változatos lenne a kínálat.

A családunktól, a szerelmünktől, a barátságtól, egészen a legapróbb, filléres emlékeinkig...

És Önnek mi a legdrágább kincse?