Emlékezünk arra, hogy karácsonykor Jézus megszületett, eljött erre a földre, hogy kereszthalált haljon bűneinkért. Advent az András apostol ( November 30.-a ) ünnepéhez legközelebb eső vasárnap, illetve annak előestjével kezdődik, és December 24.-éig tart. Négy hétből áll, a negyedik hét többnyire csonka.

Advent első vasárnapja

A kék szín a bűnbánatot jelképezi

Advent második vasárnapja

A piros szín a szeretetet jelképezi

Advent harmadik vasárnapja

A fehér a szentség, tisztaság jelképe

 Advent negyedik vasárnapja

A lila az örök élet reménységének a jelképe

Minden vasárnapon egy-egy angyal jön el közénk. Közénk, akik mint Solara  könyvéből megtudhatjuk, hogy valamennyien angyalok vagyunk, csak az erre vonatkozó emlékezetünket, emlékező tehetségünket, tudásunkat elveszítettük, elfelejtettük.

Solara egy új, szakrális szempontból mutatja be életünket, és világít rá arra, hogy mindannyian csillagszülöttek vagyunk.

Földi megtestesülésünket vállalva járulunk hozzá az anyag átváltozásához, annak érdekében, hogy Földünket és az emberiséget vadonatúj evolúciós útra tereljük.

 A folyamat már korábban elkezdődött.

Hiszen 1992. január 11.-én 11 óra 11 perckor megnyílt egy kapu.

A 11:11, egy a sejtjeinkben őrzött és dekódolt csillagkapu.

2011. November 11.-éig lehetséges és van mód rá, hogy átlépjünk a tudat egy új spiráljába. Amikor is a két evolúciós út végleg elválik egymástól.

A csillagszülöttek az élet minden területén, a Földön létező összes kultúrában fellelhetőek, számtalan foglalkozás és életstílus, életforma jellemző rájuk.

És akármilyen meglepő, te is egy vagy közülük, csak lehet hogy ez még nem tudatosult benned, nem gondoltál bele, csak kábultan jársz ezen a bolygón, és tudod hogy van, kell lennie valamilyen okának, hogy itt vagy, hogy megszülettél. Hiszen küldetésed van, egy megbízatást teljesítesz.

Egy feladatot el kell végezned, hogy kiérdemeld a hazavezető utat, hogy rászolgálj az örök életre.

Az is lehet hogy büntetésből, vezeklésből lettél száműzve erre a földre, valami olyan bűnért, vétségért, amit máshol, más testben követtél el.

De zokszó nélkül viseled a száműzetést, a számkivetettséget, a fájdalmat, és a szégyent.

Egy ismeretlen kirakós játék darabkáit, mozaikjait keresgéljük.

Más értékrendszerben születünk, és más szabályok, törvények alá rendeljük magunkat, más dolgokhoz tartjuk magunkat, más szemmel látjuk, más szívvel érezzük a világ apró rezdüléseit. Más radarral közlekedünk.

Mindezek közül legkülönösebb és különlegesebb a látásunk, hiszen mi valójában nem csak nézünk, hanem látunk is. Látva látunk. Képesek vagyunk arra, hogy átlássunk a másikon, belelássunk egy másik embert lényegébe, olvasni vagyunk képesek a lelkében, gondolataiban, és legbelsőbb, titkolt érzéseiben.

Ezért is lehetünk kellemetlenek, hiszen képesek vagyunk olyan dolgokra rátapintani, olyan összefüggéseket látni, amit a másiknak nehéz tudomásul vennie.

Próbáljuk egyedül, kiűzetésben, száműzetésben, magányosan, magunkra hagyatottan megérteni, megfejteni saját másságunkat, másmilyenségünket, furcsaságunkat.

Ezer testben, ezer helyszínen átéltünk már sok mindent. Lehet hogy többet is, mint az normális lenne. Az öröm és a szomorúság a végtelen ismétlődésében összemosódik.

Mégis, azzal hogy megéltük a sötétséget, tudjuk hogy mi a világosság, mi a fény és az öröm.

Mégis van valami, amit még nem tapasztaltunk meg. Ez pedig az emlékezés.

A legdrágább kincsünk, amit annyi földi kaland után sem értünk, érhettünk még el.

De megtapasztalhatjuk idővel ezt is, feltéve ha nem élünk vissza a szeretettel, a bölcsességgel és a hatalommal, ami adatott számunkra csillagszülötteknek és angyaloknak.

Rejtő Gábor