Ha a dolgok nem a kedvük szerint alakulnak, az ember a feje tetejére állhat, nem tud jól cselekedni, állandó veszekedés és duzzogás a vége. Ebben a korban, egy békés délután pillanatok alatt zajos csatatérré változhat, amikor csemeténk ádáz veszekedésbe keveredik velünk. Indulatát általában egy számunkra teljesen triviális és egyszerű dolog váltja ki. Neki azonban fontos és komoly a dolog. 

Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ebben a korban ezt a viselkedést nem a rosszindulat vezérli, hanem egyfajta frusztráció okozza. Kétéves gyermekünk a szó szoros értelmében egocentrikus, ami az jelenti, hogy mindent a maga szemszögéből néz és lát. Mindent a saját kénye-kedve szerint akar, és szinte felrobban a méregtől, ha nem úgy történik valami, ahogyan azt ő kigondolta. A gyermeknek valójában igenis számít, hogy a szülő mit mond, és egyáltalán nem szereti, amikor veszekedünk és bosszúsak vagyunk. Keresi a határait, és a mi felelősségünk, hogy meddig engedjük el. Muszáj most megfogni, és következetesnek lenni, mert később még nehezebb lesz.

Öt ok a hisztire:

1.      Ragaszkodunk ahhoz, hogy hagyja abba azt a kedvelt tevékenységet - pl. játékot -, amit eddig csinált, és jöjjön ebédelni, vagy tegyen rendet, vagy éppen itt a lefekvés ideje. Erre azonnal dühbe gurul és biztosak lehetünk, hogy hiszti lesz a vége.

2.      Ha gyermekünk alapvetően egy türelmetlenebb típus, biztosan felbosszantja, ha valamit nem sikerül kiraknia, beillesztenie, helyére raknia. Sokat segít a szülői példamutatás, a kitartásra nevelés, hogy nem szabad mindent azonnal feladni, előbb vagy utóbb sikerülni fog. Valószínű eldobja, odavágja, vagy csak egyszerűen feladja a játékot.

3.      Ha valamit nagyon szeretne, AKAR, és nem kapja meg - pl. csokit az áruházban -, azonnal hisztizni kezd. Ilyenkor se lát, se hall, csak azt tudja, hogy szeretné megkapni a hőn áhított édességet. Erre is csak azt tudom tanácsolni, hogy legyünk következetesek, ha már elutasítottuk a kívánságát, ne hátráljunk meg, inkább ajánljunk fel neki valami mást, például egy szép, piros almát.

4.      Ebben az életkorban azt szeretné gyermekünk, hogy a barátai is azt csinálják, amit ő szeretne. Ha nem azt szeretnék játszani, amit és ahogyan ő, kész a botrány. Egyébként két- és hároméves kor között a gyerekek többsége nagyon szeret egyedül játszani, ekkor még nem alakulnak ki igazi barátságok.

5.      Ráébred arra, hogy nem csak viccelünk azzal, amit mondunk, hanem komolyan is gondoljuk. Nem bírja elviselni, ha bármit is megtiltanak neki.

A hisztis kitörések tekintetében nincsen különbség lánygyermek és fiúgyermek között. Ugyanannyit hisztiznek, csak talán a lányok szóban és tényleges sírásban fejezik ki nemtetszésüket, míg a fiúk a tettekhez folyamodnak és képesek verekedni, rúgni, harapni, dobálózni. Nagyon sokat segítünk a gyermeknek, ha megpróbálunk nyugodtak maradni, és valahogy eltereljük a figyelmet arról, ami a hisztit kiváltotta.

Azzal, ha megengedjük gyermekünknek, hogy azt tegyen, amit csak akar, nem nagyon teszünk jót, hiszen nem ismeri meg a határait. Ilyen esetben sokszor nő a hisztis kitörések száma, hiszen pontosa tudja, hogy ezzel a viselkedéssel elérheti azt, amit akar.

S.K.