A családjuk pedig valószínűleg otthon aggódik azon, hogy miből fognak megélni, ha lassan, de biztosan minden pénzük a nyerőgépek kasszájába folyik. Amióta szerencsejáték létezik, léteznek olyan emberek is, akik egyszerűen nem képesek abbahagyni a játékot. Még akkor sem, ha ennek komoly következménye van.

Magyarországon körülbelül 150-200 ezer kóros játékfüggő él, akiknek gyógyítása azért ütközik óriási nehézségekbe, mert nem ismerik fel azt, hogy pszichés zavarral küszködnek. Már pedig a gyógyulás első és legfontosabb lépése a probléma kimondása.

István két éve kapott rá a játékgépekre. Akkor még volt munkahelye, háza, a családjával békés életet élt. De a félkarú rabló és a többi pénznyerő megváltoztatott mindent. "Először a barátaim unszolására próbáltam ki a gépet, és nyertem pár száz forintot. Nagyon jó érzés volt, így a legközelebbi alkalommal is odaültem, játszottam. Egyre gyakrabban egyre többet veszítettem."

"A családom persze megérezte, hogy valahova elfolyik a pénzünk, csak még nem sejtették, hogy hova. Aztán bevallottam nekik, hogy minden nap visszafojthatatlan vágy hajt a játék felé. A feleségem arcán már akkor láttam a megdöbbenést. Ami még nagyobb lett, amikor kirúgtak az állásomból. Jogosan. Portás voltam egy díszletkészítő műhelyben, és többször kilógtam a közeli kocsmába játszani. Amikor már harmadik alkalommal kaptak rajta a "szökésen", elbocsátottak."

"Most ott tartunk, hogy nem tudjuk miből fizetni a házunkra felvett hitelt, és egyelőre állást sem sikerült szereznem. Továbbra is játszom, bár már nem sokáig lesz miből..."

A szerencsejáték-függők ugyanolyan elvonási tüneteket mutatnak, mint a dohány-, drog- vagy alkoholfüggők, ha nem tudják kielégíteni szenvedélyüket. Izgatott lesz, folyamatosan a gép utén sóvárog, ingerült lesz mindenkivel szemben.

A legszomorúbb az, hogy vannak olyanok, akik kihasználják ezeknek a betegeknek az állapotát, és óriási kamatokért hitelt adnak nekik. Amit persze legtöbbször nem tudnak törleszteni, csak ha eladják mindenüket. És aztán ott állnak üres zsebbel, család és barátok nélkül...