A sors fintora, hogy alig néhány héttel a halála előtt nyílt meg a 20. század második fele egyik nagy ízlésformálója, a legendás divattervező, Yves Saint Laurent életmű-kiállítása Montrealban.

Fél évszázad az élvonalban

Tizenöt éves volt, amikor az orani operaház balettkarának a jelmezeit megtervezte. Pályája kezdetén egy nap elvitte a rajzait a Vogue akkori igazgatójához, aki úgy ítélte meg azokat, hogy olyanok, mint ha Christian Dior keze alól kerültek volna ki. Fel is hívta rá a mester figyelmét, s ő azonnal maga mellé vette. A stafétabotot 1958-ban vette át Christian Diortól, de már az első önálló munkáival új stílust teremtett. A trapézvonallal forradalmasította a francia divatot, és az ismert és jegyzett tervezők élvonalába került.

1962-ben megvált a Diortól, akkor alapította meg a saját cégét, és mutatkozott be egy fergeteges kollekcióval. Az elmúlt ötven év alatt minden elismerést, kitüntetést megkapott, amit ebben a szakmában ki szoktak osztani. De neki mindennél többet ért az a megkülönböztetett figyelem, amellyel a divatszerető közönség kísérte a munkásságát. Hihetetlen empátiával mindig ráérzett arra, hogy mi az, amit a nők a legszívesebben viselnének. Az a kihívás vonzotta élete végéig, hogy két nőt nem lehet egyformán felöltöztetni.

"Mindig is törekedtem, de az évek múlásával még inkább törekszem az egyszerűségre. Tudatosan alakítottam ki a magam klasszikus stílusát. Ezek már szinte függetlenek a mindennapi, változó divattól, ezek az én örökzöldjeim, ez az én nehéztüzérségem. Talán ennek köszönhető, hogy sokan hűségesek hozzám azok közül, akiket én öltöztetek" - nyilatkozta.

Nemcsak lázadó és elegáns vásárlói, hanem színházak és mozik, sztárok és színészek számára is tervezett kreációkat. Egyik legkedvesebb modellje Catherine Deneuve volt. 1981-ben őt bízták meg Marquerite Yourcenar írónő akadémiai egyenruhájának megtervezésével is. A brand népszerűsítéséhez nagymértékben hozzájárult a londoni milliárdosnő, Diane Boulting-Casserley Vandelli is, aki szívesen mutatkozott a kreációiban, de népszerűségét mutatja például az is, hogy Woody Allen egyik filmjében egy Yves Saint Laurent-kirakat próbababái dalra fakadnak, és táncra perdülnek.

A nemek egyenlősége

Saint Laurent mindig is a nemek egyenlőségét hirdette, túl divattervezői munkáján is. A legnagyobb szenzációt 1966 és 1968 között előbb a szmoking, majd a ballonkabát és a fekete bőrdzseki nőiesítésével keltette, végül pedig nadrágkreációival járult hozzá az "uniszex"-divat világméretű hódításához. "Olyan ruhákat készítek, amelyek az adott korszakhoz illeszkednek. Meg vagyok győződve arról, hogy a nők nadrágot akarnak hordani!" - mondta egyszer, és igaza is volt. Tőle indultak el az átlátszó női blúzok, amelyek a kor melltartó-ellenességével együtt szintén részeivé váltak a "szexuális forradalomnak".

Bátran nyúlt a legkülönbözőbb ihletekhez, a shakespeare-i korhoz, Van Gogh és Picasso művészetéhez vagy az afrikai viseletekhez. Alapelve volt, hogy a test vonala számít mindenekfelett, éppen ezért nem szabad soha túldíszíteni egy ruhát, mert az árt az eleganciának. Kollekciói közül nem egy megelőzte korát, sőt néha botrányt is okozott, miként 1971-ben, amikor saját meztelen fotójával hirdette férfiparfümjét. Az illatiparban mégsem ez, hanem az 1977-ben megjelent Opium parfüm jelentette számára a legnagyobb sikert.

A világ divatjában nincs erősebb hang az övénél, írta 1983-ban az amerikai Vogue abból az alkalomból, hogy életművéből retrospektív kiállítást rendeztek a New York-i Metropolitan Múzeumban. Önálló tervezői munkásságának 30. évfordulóját 1992-ben a párizsi Bastille Operában egy különleges divatbemutatóval tették emlékezetessé, és ugyanebben az esztendőben a sevillai világkiállításon az ő kollekciója képviselte diplomáciai téren Franciaországot. 1998-ban munkásságának 40. évfordulóját igen hosszú ünnepségsorozattal ünnepelte, amelynek fénypontjaként július 12-én, a labdarugó-világbajnokság döntőjének napján 300 manöken 80 ezer néző előtt mutatta be a leghíresebb modelljeit. A rendezők természetesen Y.S.L-t bízták meg a személyzeti egyenruhák tervezésével is, így a közvetítés jóvoltából közel kétmilliárd néző lehetett részese ennek a világprogramnak.

Búcsú

Yves Saint Laurent a divatvilágban eltöltött évek után 2002-ben vonult vissza. Tavaly decemberben megkapta a francia Becsületrend Főtisztje érdemrendet a francia köztársasági elnöktől. Nicolas Sarkozy olyan alkotónak nevezte őt, aki "elsőként emelte a divatot művészi rangra, világméretű ragyogást adva neki".

A divatdiktátor, sikerei ellenére, nem volt boldog ember. Gyakran küzdött depresszióval, drogfüggőség béklyózta, és betegesen rettegett a magánytól. De tisztában volt saját munkássága jelentőségével. "Gabrielle Chanel elhozta a szabadságot a nőknek, Yves Saint Laurent pedig hatalmat adott a kezükbe. Mint minden divattervezőnek, neki is két arca volt, egy nyilvános és egy privát" - emlékezett rá hosszú távú üzleti partnere és bizalmasa, Pierre Berge. Christine Albanel kulturális miniszter pedig így búcsúzott a formabontó, szakmai konvencióknak fittyet hányó tervezőtől: "Ő találta fel a fény, a csábítás, a vágy szövetébe öltözött modern nőt."

Sipos Zsolt

Stylist

A cikk a Piac és Profit magazin 2008. július-augusztusi számában jelent meg.