A Wikipédia szerint a perverzió olyan viselkedésforma, amely eltér a normálistól. Érdekes, hogy a kifejezés tulajdonképpen vallási eredetű. A római katolikus egyház használta a kifejezést azokra, akik elhagyták hitüket és áttértek a protestáns vallásra. Ma már viszont kizárólag szexuális értelemben tartunk valakit a hagyományostól eltérő viselkedésűnek. Könnyen előfordulhat, hogy bárkit perverznek titulálunk, ha az illető a saját vágyképletünktől eltérő úton tud magának örömet szerezni. Van, akinél az orális szex már kiveri a biztosítékot, és van akinek ennél sokkal “messzebbre” kell mennie, hogy megélhesse vágyait. Mióta elolvastuk a Szürke ötven árnyalata trilógiát egy picit, mintha elfogadóbbak lennénk, vagy épp ellenkezőleg? Csörgits Kinga szexuálterapeuta elárulja, hogy mi szakmai szemmel mi is számít igazán perverziónak és mi nem.
Minden elfogadható addig, amíg nem okoz kárt a másik félnek
“Mindenkinek van egy egyedi orgazmus-elérési útvonala, ami akár perverziónak is számíthat, és ez teljesen rendben van.” - kezdi a szexuálterapeuta. “Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint egy skálát, ahol vannak sztenderdebb példák, meg extrémebb kilengések is. A spektrum határai addig tartanak, ameddig még nem számít bűncselekménynek az adott vágy, vagy amíg a másik embernek nem okoz testi-lelki kárt. Minden elfogadható és alapvetésként is kell értelmezni egy határig.”
De vajon egyéni szinten mi számít normálisnak és mi az, ami ettől eltér? És hogyan jönnek létre a perverziók? Kinga blogjában erről bővebben is olvashatunk itt. Ő is ír Malinowski Bronislaw lengyel antropológus Trobriand Szigeteken végzett érdekes kutatási eredményeiről a témában. Malinowski a megfigyelései alapján arra a következtetésre jutott, hogy az egészséges szexualitás két alappillére az anya (és a szűkebb értelemben vett családi relációk) és a gyermek közötti kötödés, valamint a szexuális fejlődés sértetlenségének megléte. Szerinte a latencia szakasz az emberek szexuális fejlődésében azért következik be, mert a gyermek egyrészt eltanulja a szülők természetellenes viselkedését a szexualitással kapcsolatban, másrészt mert közvetlen tiltásokat kap ilyen irányú érdeklődésére. A Trobriand szigeteken egyáltalán nincs ilyen szakasz, ami a szexuális ösztönök, tevékenységek elnyomásával, csökkenésével járna együtt, és az ott élők közösségében a szexuális perverziók ismeretlenek. Náluk ugyanis a szexuális érdeklődés és az ezzel együtt járó játékok fokozatosan fejlődnek, megszakítás és törés nélkül az ifjúkori valódi szexuális kísérletezés felé haladva szabadon. A felnőttek általánosan monogám házasságban élnek, kiegyensúlyozott, meleg érzelmi légkörben. A szexualitás pedig mindig gyengéd, érzelemgazdag, kölcsönös élvezetként jelenik meg náluk. Az egyoldalú és tisztán a szexuális kielégülés iránti vágy ismeretlen számukra. Malinowski egyáltalán nem talált semmilyen szexuális perverziót vagy erőszakot, a fiatalok molesztálása sem fordult elő. "A kutatásra és saját terápiás tapasztalataimra hagyatkozva, ha az ember ideális szülői kapcsolatrendszerben nő fel, gyermekkora mentes bármiféle szexuális tiltástól vagy idejekorán bevezetett szabályrendszertől, akkor nem alakul ki elfojtás, szégyenérzet semmilyen szexuális vággyal kapcsolatban. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy ideális körülmények között nem alakulnának ki a szokásostól eltérő szexuális vágyak, inkább azt, hogy az elfogadás és teljes szabadság érzése jó eséllyel egészséges szexualitást eredményezhet, melynek teljesen természetes módon egyéb adalékok is részét képezhetik - vonja le a végkövetkeztetést a szakember.
Perverzió és szégyen gyakran együtt jár
A szakember szerint minden embernek lehetnek elakadásai a saját perverziója szintjén, amin érdemes dolgoznia. “Minél bonyolultabb valakinek a vágyképlete, annál nagyobb szégyent élhet át. Volt egyszer egy ügyfelem, akinek az volt a problémája, hogy nem tudta orálisan kielégíteni a párját, mert zsigeri undort érzett tőle. A köztudatban az orális szex alap dolognak számít, az ő szemszögéből azonban a legdurvább perverzió lett volna a szájába venni a párja nemi szervét.
Van, hogy úgy érkezik meg valaki hozzám, hogy a mesefigurákra, vagy a fehér koszos tornacipőkre izgul. Teljesen mindegy, ha szégyelli magát, akkor azt meg kell dolgozzuk. Ha az illető a szégyene ellenére is képes szakemberhez fordulni, ő egy hatalmas lépést már megtett a gyógyulása felé, hogy kiderítse honnan ered a szégyen, miért alakulhatott ki ez a perverziója.
Sokat beszélünk általánosságban a szexről, a pornókategóriákról, de arról nem, hogy egyénileg kinek hogyan néz ki a szexualitása, és ez elakadásokhoz vezethet.” - vélekedik a szakember. A dolgot pedig csak tetőzi, hogy számtalan olyan szexuálpszichológus praktizál, akik csak rontanak a helyzeten. “Sajnos volt időszak, hogy heti szinten jöttek hozzám más szakemberektől, mert megszégyenítették őket a perverziójuk miatt. Úgy gondolom, hogy a jó terapeuta csak akkor tud végigkísérni az úton, ha azt az utat ő maga is megjárta. Azt tapasztalom, hogy a mainstream szexuálpszichológusok sok jó tippet adhatnak, de egy perverzió mögött meghúzódó bonyolultabb lelki képlettel nem nagyon tudnak mit kezdeni.”
Ez is érdekelhet:
