Vajon mi az, ami még belefér a "normálisnak" tartott szexualitásba és mikor jön el az a pont, amikor már valamiféle perverzióról beszélünk. Nehéz pontosan meghatározni azt a bizonyos határvonalat.

Új szó került be a köztudatba: koronaszégyen. A társadalom ítélkezik, a beteg pironkodik, noha lehet, hogy csak allergiás, megfázott és igen, lehet, hogy coviddal fertőzött … De miért kéne emiatt szégyenkeznie?

Újabb olvasói levelünkben arra keres választ egy édesapa, hogyan tudná feldolgozni, amit egy mobiltelefonnal készített videóban látott.

Minden ötödik férfi az orvosok előtt is trágárnak érzi magát, és szégyenkezik, ha aranyérről vagy nemi bajokról kell beszélnie, a nők 12%-a pedig úgy gondolja: egy férfinak orvosi segítség nélkül is ki kell bírnia bizonyos betegségeket. Mindez nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a férfiak többsége csak súlyos és látványos tünetek esetén fordul szakértőhöz. A legtöbben akkor sem tudják, kit keressenek fel, ha ráveszik magukat, hogy orvoshoz menjenek. Bár az idő előrehaladtával egyre tudatosabbak a férfiak, minden tizedik harminc alatti az ortopédusról és a filozófiai irányzatot képviselő fenomenológusról is azt hiszi, hogy férfigyógyász. Az érintettek jelentős része így a szakorvosi kivizsgálásig sem jut el, és korszerű gyógymódok helyett legfeljebb otthoni praktikákat vet be. Pedig saját bevallása szerint tízből hat férfinak könnyebbséget jelentene, ha például egyszerűen, tablettával gyógyíthatná az aranyeres panaszait.