Kedves Pszichológus!Teljes kétségbeesésemben fordulok Önhöz. Eddig azt gondoltam, hogy egy teljesen normális életet élő család vagyunk. Mindig is törődtünk a gyerekeinkkel, mi is jóban vagyunk a feleségemmel, normál anyagi körülmények között élünk. Két gyerekünk van, a 15 és fél éves lányom és a 11 éves fiam. Mindketten jó tanuló, rendes gyerekek. Legalábbis eddig azt hittem. Családi életünket teljesen feldúlta, hogy kiderült: a lányomról egy pláza mosdójában készült egy intim videofelvétel, amin az egyik osztálytársával látható ... (Szerencsére a videót nem osztotta meg másokkal egyik gyerek sem, és azóta törölték is.) Már az is sokkolt, hogy a lányom nemi életet él - már ha lehet ezt annak nevezni ... De hogy így, s hogy ezt fel is vették ... nehezen tudom feldolgozni. Mióta ez kiderült, azóta egyfolytában sír a feleségem, a lányom ki sem akar jönni a szobájából, csak ott kuksol és azt hajtogatja, hogy mennyire szégyelli magát a történtek miatt, és hogy ezt nem éli túl. Én sem tudom, hogy viszonyuljak hozzá, ilyet soha nem akar egy apa a lányáról látni. Úgy érzem, nem tudok úgy nézni rá, mint eddig. Azóta szólni sem tudok hozzá. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek.
János
Kedves János!
Megértem, hogy ez az eset sokkolta a családot. Különösen apaként nagyon nehéz lehet szembesülni azzal, hogy ilyen explicit szexuális cselekmény közben látja a lányát. Nehéz a tartalom miatt is, és azért is, mert nagyon egyértelmű módon és hirtelen vált nyilvánvalóvá, hogy gyermeke már nem az a kicsi lány, akinek eddig hitte.
Ugyanakkor arra kérem, hogy az első (és második) sokkot követően igyekezzenek a gyermeke mellé állni, őt támogatni! Egyrészt azért, mert vele szemben bűncselekményt követtek el azzal, hogy felvételt készítettek róla és ezt tárolták a telefonjukon. (Gyakran a gyerekek nem is tudják, hogy 18. év alatti gyerekről pornográf képet/felvételt készíteni és/vagy! tárolni bűncselekmény. Akkor is, ha a másik fél is 18. év alatti személy.) Másrészt pedig azért, mert ő egy kamasz gyerek, aki butaságot csinált, és amiért most nagy árat fizetett.
Sajnos serdülőkorban mindennél fontosabb, hogy megfeleljenek a kortársaknak, és bizony, ez a nyomás időnként kifejezetten kockázatkeresővé és meggondolatlanná teszi a gyerekeket. Ön részletesen leírta a levelében, hogy hogyan éreznek mindezzel kapcsolatban, de higgye el, borzasztóan érezheti magát a kislány is! Nagyon nem lenne jó, ha a történtek hatására a gyerek belesüppedne a szégyen és öngyűlölet érzésébe. Ha egy idő után már nyugodtabb, és nyitott rá, próbáljanak vele beszélni arról, hogy mit, miért csinált, és hogyan lehet elkerülni az ilyen helyzeteket.
Úgy hiszem, hogy talán soha nem volt nagyobb szüksége kislányának arra, hogy érezze és tudja: szülei a történtek ellenére szeretik és érzelmileg támogatják őt. Fontos lenne, hogy ezt elmondják neki, de talán még fontosabb, hogy ezt Önök őszintén érezni is tudják. Azt javaslom, hogy ha úgy érzik, segítségre van szükségük ebben, akkor mindenképp forduljanak pszichológushoz, családterapeutához!
Sok erőt, türelmet és nyitottságot kívánok a feladathoz, üdvözlettel:
Szendrei Judit pszichológus
https://pszichologuskereso.hu/pszichologus/szendrei-judit
