"Öngyilkossági kísérletről" akkor beszélünk, ha a valaki a meghalás szándékával károsítja saját szervezetét, de ennek következtében nem hal meg." Az öngyilkossággal foglalkozó kutatók közül sokan, többek között Stengel is, éles különbséget tesznek öngyilkosság és öngyilkossági kísérlet között. Stengel arra a következtetésre jutott, hogy az öngyilkossági kísérletet elkövető személyek eleve olyan szituációt igyekeznek teremteni, amelyben cselekményük könnyen észrevehető, s megmentésük is magától értetődik. Stengel szerint az öngyilkosságot elkövetők nem is akarnak meghalni, mert cselekményük hátterében szinte minden esetben kimutatható valamilyen életigenlő cél. Az öngyilkossági kísérlet "egyfajta pszichés reakciómód, az interperszonális kapcsolatok problémáinak megoldására"
Úgy gondolom, hogy a Ringel-féle preszuicidális szindróma jól alkalmazható Juhász Gyula öngyilkosságára. Ringel, a legnevesebb európai öngyilkosság-kutató, az öngyilkosságot "kóros személyiségfejlődés végeként" definiálja. Olyan szindrómát ír le, amely a szuicidum előtti állapotot több tünet révén előrejelezhetővé teszi. Az öngyilkosságot megelőző depresszió azonban nem mindig vehető észre; derült égből jövő villámként is érheti a környezetet. Ilyenek voltak Juhász korai önpusztító kísérletei. Ringel szerint finom megfigyelések mégis azt mutatják, hogy az öngyilkosságot közvetlenül megelőzi egy depresszív színezetű tünetegyüttes, amelyet Ringel preszuicidális szindrómának nevezett el. Ennek három fő összetevőjét emelte ki: a gondolatkör beszűkülése a negatív élményekre, a kifelé gátolt, önmaga ellen irányított agresszió, amely az emberi kapcsolatok elszegényesedése miatt sem talál kiutat; s végül fantáziálás az öngyilkosságról - ezekben a képzeleti játékokban az egyén regrediál arra a gyermeki szintre, amikor a halál még nem tűnik véglegesnek, visszafordíthatatlannak. Mikor 1929-ben felveszik Juhászt az idegklinikára, akkor is egy halállal kapcsolatos álmáról mesél orvosának: "Nemrég álmában egy igen sovány holttestet látott egy kriptaszerű üregben, felsóhajtott és másik oldalára fordult. Felébredve arra gondolt, hogy ez tulajdonképpen ő, az élőhalott." A halállal kapcsolatos álmok versben is megjelennek. Megdöbbentő hasonlóságot figyelhetünk meg Máramarosszigeten írt sorai valamint a lévai tartózkodás korai időszakában keletkezett vers között:
:
"Idegen ágyon fekszem,
Megrontó lázban égve...
Már vár, rám vár azt este,
Mikor idegen árnyak
Borítják be az ágyat.
Feketén, feketén,
Mint halotti terítő.
Ha most, most jön a vég!
(Idegen ágyon, 1906)
" Az ágyra nézek. Álmodom.
Nagyon fáradt vagyok.
Ki fekszik ott, az ágyamon?
Egy nyílt szemű halott!
Mit akar? Vére még tüzel
És szeme még ragyog,
Láztól piros még homloka!
Most látom: én vagyok!"
(Én is meghaltam, 1907)
A beszűkülés mint a depresszió típusos tünete megfigyelhető Juhásznál is, saját maga vallja meg:
"Hátat fordítva a világnak
Fekszem, s elnézem a falat,
Nem bántanak az emberárnyak,
És nem fájnak a sugarak."
(Betegen, 1919)
"Nagyon megszürkült a világ,
És benne nagyon megszürkültem én."
(Hamu, 1932)
"Lakásom lesz a hetedik magány,
A halál felé nyílik ablaka.
Kertjében csak emlékek teremnek
S a lakója csak a lelkem lesz maga.
Kertjében örök emlékek teremnek,
Nem érnek mérges vágyak már oda,"
(A csönd felé, 1909)
Betegségének is velejárója a szuicid hajlam. Péter László szerint is öngyilkossági kísérletei összefüggésbe hozhatók életkörülményeinek alakulásával. Oláh Gábornak van egy hatásos képe barátja sorsának szövevényesedéséről: "Juhász Gyulával bizony mostohán bánt a hazája. Tanársággal kereste kenyerét, de nem egy városba halmozta össze sorsa azt a rakás ennivalót, amit életében meg kellett ennie, hanem sok kis vidéki táborszállásba. Juhász, mint tanár is, igazán "bujdosó" magyar volt." Minél inkább igyekszik kikeveredni vidéki élve-eltemetettségéből, annál jobban belebonyolódik a mellőzöttség keserűségébe. Az életkörülmények azonban önmagukban még nem magyarázzák meg Juhász "rövidzárlat-cselekményeit". Grezsa Ferenc szerint: "életkörülményeinek és neuraszténiájának kölcsönhatása" vezeti el őt az önpusztító tettekig. "Öngyilkossági kísérletének indítékát abban látom, hogy az elviselhetetlen életkörülmények végsőkig fokozták betegségét. "
Kísérjük végig élete útját, talán bepillanthatunk tragikumának misztériumába, talán rátalálunk a pontra, hol Golgotája kezdődik. Írásaiban nyomon követhetjük miként készítette elő gondolatilag egy-egy öngyilkossági tettét, illetve miként kért segítséget környezetétől. S utána következtek mások híradásai ezekről a cselekményekről, majd a magyarázatadás és a megbánás. Ezekből a komponensekből épül fel Juhász Gyula öngyilkossági kísérleteinek históriája. A fenn maradt írásokból öngyilkosságának pszichodinamikáját kísérjük végig.
Folytatjuk.
Részlet Pató Erika A "meghívott halál" Juhász Gyula életében és költészetében című szakdolgozatából.
