kellemetlen körülmények, behatások következményeként.
A stressz legszélesebb értelmezésben: a szervezet válaszreakciója mindennemű követelésre. S ebben a megfogalmazásban, a stressz életben maradásunk alapvető tényezője, tehát nem szabad elkerülni. Mert az élet maga, ha folyton történik velünk valami. (David Hoffmann: Stressz kontroll) Képzeljük el, mennyivel sivárabb lenne az életünk, ha nem éltünk volna át soha szerelmet, hirtelen nagy szerencsét, kihívást munkánkban, tehát a magaslatokba emelő stressz-helyzeteket. És persze, a mélységeket sem kerülhetjük ki. A dolgok kulcsa tehát valószínűleg a stressz-helyzetek mennyiségében, milyenségében és az arra való felkészültségünkben rejlik. A bennünket érő stressz helyzetek mennyiségét és milyenségét mi, egyszerű gyarló emberek egyenként nem befolyásolhatjuk számottevően, de azért igencsak sokat tehetünk, hogy felkészítsük magunkat a stressz helyzetek megoldására, az átélt stresszek mellett belső egyensúlyunk, harmóniánk megszerzésére és megtartására.
A mai kor emberének, főként, ha Kelet-Európában él az elmúlt évtizedben gyökeres életfeltétel változások tömegét kellett megélnie. Nincs olyan ember országunkban, akinek nem kellett volna szembenéznie addig megszerzett nyugalmának, létbiztonságának kisebb-nagyobb mérvű elvesztésével. A társadalom és a kisebb nagyobb közösségek értékrendjei felborultak, az újak nehezen kristályosodnak ki. Az igazodás, alkalmazkodás nem mindenkinek sikerül egyformán.. S nem vagyunk egyformák. Ki ne tudna példák tucatjait hozni arra, hogy egy adott szituáció, feladat, körülmény, annak adaptálása, a megoldás megtalálására késztető esemény az egyik embert felvillanyozza, a másiknak szorongást, félelmet, kudarcélményt, betegséget okoz. Nincs tehát egyértelmű negatív stressz-helyzet?
A stressz-kutatás számos jelessége abban egyetért, hogy vannak kivédhetetlen helyzetek, melyekre nem lehet felkészülni, s nem kíméli sem az erőst, sem a gyengét: a legközelebbi hozzátartozó elvesztése, komolyabb személyi sérülés, betegség stb. tehát az elemi csapás okozta lelki traumák. Maradva ezentúl a stressz fogalom negatív értelmezésénél, talán Selye János pszichológus elmélete áll a legközelebb a mai, korszerűbb, az embert mint a test a lélek és a szellem egységeként felfogó stressz-értelmezéshez. Ő a stresszt válaszreakciónak tekinti valami kedvezőtlen vagy stressz-keltő szituációra. Szerinte a stressz-reakció beépített mechanizmus és akkor lép működésbe, amikor követeléseket támasztanak velünk szemben, ezért a stressz védekezési és alkalmazkodási funkciókkal bír. Egyszóval lélektani reakciót idéz elő. (Talán Selye János korszakalkotó felfedezése vágott először rést a modern orvostudomány testi-biológiai-kémiai szemléletű emberfelfogásán, mikor a stressz-betegségek fizikai megnyilvánulásakor rámutatott annak lelki eredőjére?)
A legújabb kutatások azt bizonyítják, hogy az adott helyzetek, körülmények azért fenyegető jellegűek, mert olyannak érzékeljük őket, nem pedig belső lényegüknél fogva. A stressz tehát akkor lép fel, ha nem tudunk megbirkózni a reánk eső követelésekkel, illetve alkalmazkodni azokhoz, amikor mindez meghaladja erőnket. (David Hoffmann)
A "Korunk betegsége, a depresszió" című cikkünkben a kutatóorvosok által készített felmérés adataiból az is kiderül, hogy korunk új-típusú embere, a vállalkozó, az üzletember a többi csoporthoz képest a legkevésbé veszélyeztetett. Ha elfogadjuk a lelkialkat és személyiségfüggő stressz-helyzetek kezelésének sokszínűségéről vallott felfogást, akkor ez a statisztikai adat nagyon is magáért beszél.. Kikből lett a klasszikus értelemben vett vállalkozó? Akik szeretik a kihívást, a változást, a kockázatot, a megmérettetést, akik nem egy lapra tesznek fel mindent, akik ha nem sikerül öt elképzelésük, másik tizet azonnal elindítanak, sikerorientáltak, kudarctűrő, problémamegoldó képességük az átlagosnál magasabb. Gondolkodásrendszerükre az azonnali, gyors megoldások megtalálása a jellemző. A tanulmányból az is kiolvasható, hogy minél magasabban iskolázott az egyén, annál kevésbé betegíti le a stressz. A megoldások megtalálásának biztonságát tehát a tudás, a felkészültség is adja.
Merthogy a stressz-helyzetek sikertelen kezelésére a szervezet betegséggel reagál.. Már Selye is megmondta: az állandó sikertelen probléma-megoldási kísérletek csökkentik a szervezet ellenálló-képességét és fokozhatják a megbetegedés valószínűségét. Tehát minél gyakoribbak és komolyabbak a változások életünkben, annál inkább várható, hogy betegek leszünk.
Az elmúlt évtized gazdasági társadalmi átalakulásai gyökeres és tömeges élet- és gazdálkodási feltételváltozásokat vontak maguk után. Az üzletemberek üzleteik működtetésének jogi, szabályozási feltételeit tudomásul véve próbálnak sikerre törni.. Alkalmazkodási képességüket és kézségüket azonban egyre nagyobb próbának teszik ki a törvény- és szabályozóalkotók. A feltételrendszerek ugyanis nemhogy beállnának az egyre hézag-mentesebb jogszabályokra törekedő szabályozóalkotó mechanizmusunkban, tiszta, hosszú távú tervezésre és szervezésre adva lehetőséget, hanem pont az ellenkezője történik. Évről évre, sőt évente többször változtatnak gazdálkodásunk, mindennapjainak feltételein. Igazodási képességeinket és kézségeinket igencsak csúcsra járatva.
Nincs mindenkire egyaránt érvényes recept. Egy azonban bizonyos - a korszerű orvostudomány is egyre több publikációjában belátja,- a klasszikus értelemben vett orvos szinte tehetetlen a lélek orvoslásában. A testi bajok jelentkezésekor tüneti kezelést ad, de nem várható segítség tőle a krónikusan visszatérő, stressz okozta betegségek okának gyógyításában és a megelőzésben. Mert mit kezdjünk olyan tanácsokkal, mely gyomorfekélyünk megszüntetendő, a rohanó élettempót, a határidők miatti aggódást, a feszültségeket megtiltja számunkra. És akkor mi van?
Az életet tovább kell élni, s azt most csak így lehet.
A lélek betegségének egyik leggyakoribbjával, a stresszel látható be talán legjobban, hogy valójában mi vagyunk saját magunk orvosai. Fordulhatunk segítségért szakértőkhöz, orvosokhoz, alternatív természetgyógyászhoz, -kapunk is, de a gyógyulás felelősségét igazán sohasem háríthatjuk másra. A gyógyítás sokféle eszközzel és technikával elősegíthető, de csak hozzájárulni képesek a gyógyulás folyamatához. Ha beláttuk, hogy felelősséget kell vállalnunk saját életminőségünkért, már el is indultunk a helyes úton. Jöhetnek a technikák, melyek csakis testre-szabottak lehetnek.
Még mielőtt rátérnék a stressz-megelőző és gyógyító módszerekre, hagy hívjam fel a figyelmet egy kollektív felelősségre is, melyet éreznünk kell a halálozási és megbetegedési statisztikánkat ismerve. Tény, hogy vannak globális változások, melyekkel szemben az egyes ember tehetetlen, elviseli, megtanulja kivédeni. Ám akadnak, nagyon is sok, sőt, egyre több olyan stressz-okozó tényezők, melyeket egymásnak idézünk elő. A másik ember érdekeire, idegeire, személyiségére, s még sorolhatnám, oda nem figyelve cselekszünk, hozzuk döntéseinket, törvényeinket, jogszabályainkat. Észre sem vesszük, hogy miközben saját szűk egyéni érdekeink szempontjából cselekszünk, megnehezítjük a másik életét, megszaporítjuk gondjait. Legfrissebb példa a sok közül: ha gondol a hivatalnok arra, hogy mennyi embernek okoz napokon át tartó sorban- állást, plusz anyagi és idegi megterhelést a tb-változások sokasága, vajon így és ezeket a jogszabályokat fogalmazza-e meg? Vagy kissé emberibb módon végrehajthatót?
Csak annyit akartam ezzel mondani, hogy nemcsak magunkért érezhetünk felelősséget. Ha egyre többen figyelnek a másikra, előbb-utóbb mindenkinek könnyebb lesz, a stressz helyzetek száma is csökkenni fog.
Demcsák Mária
