Klára optimista befejezése után eddig vártam más "folytatásokra", ám azok hiányában kötelességemnek érzem, hogy ismertessem az élet diktálta befejezését a TiBear-sztorinak.
Nos, elváltak a fiatalok. Nagy meccs volt, mert Tibor hajlandó lett volna békülni, Bea azonban kérte a házasság felbontását, végleges elhidegülésükre hivatkozva.
Elváltak tehát TiBearék. Azért arcon és szájon puszilták egymást, amikor elköszöntek.
Beának gyors egymásutánban volt két viharos szerelme. Mindkét esetben tisztán érezte azt a vibrálást, a pillangók szárnypróbálgatását a gyomrában, amit Tibor mellett sohasem élt át - de mindkét esetben Tibornál sokkal önzőbb és "könnyebb" pasit fogott ki: nem is próbálkozott hosszan, elküldte mindkettőt viszonylag rövid idő után.
Belevetette magát ismét a munkába, és - saját meglepetésére is - a mandala-festésbe. Órákig, abbahagyhatatlanul rajzolta és színezte vagy festette a mandalákat. Élvezte a készítésüket és azt, ahogy bevonták a tekintetét a rajz közepébe az általa elhelyezett elemek. Nézte őket, szeretettel, mint a gyermekét nézi az anya; kicsit elvarázsolódott közben, gyakran kettős látása keletkezett. Használt magyaros motívumokat, népmesei és ezoterikus elemeket, és nagyon jól érezte magát közben. Volt, hogy a munkahelyén is mandalázott, és ez egyáltalán nem is hasonlított a korábbi, értekezletek közbeni firkálására. Aludt éjszakánként, mint a bunda. Ám néha nyugtalanul ébredt: Istenem, hogy szalad az idő!
Tibor keményen és egyedül ivott eleinte, később ezt kultúr-nívóra csökkentette, és édes kis csajokat szedett fel: mini szerelmek maxi intenzitással és békés elköszönésekkel. Gyakran álmodott Beával, a szebbik és jobbik felével, ahogy emlegette. Álmában megvoltak már a srácok - hatalmasakat hancúroztak négyesben. Meggyőződése volt, hogy ez az egész egy nyaralás, ami véget ér, és folytatják, megkoronázzák a közös életüket.
A válás utáni első karácsony szentestéjét kettesben együtt töltötték. Ő kezdeményezte, és Bea azonnal egyetértett. Nem nyúlt hozzá, mert érezte, hogy elfogadná, bátorítaná közeledését a lány - s ő vissza akarta hódítani. Míg szőtte terveit, véletlenül túlitta magát. Csak akkor fogta fel, hogy mi történt, amikor már le kellett ülni, majd feküdnie. Bea aranyos volt, mint régen, más ilyen esetben, de elment, mire ő felébredt.
Az új év elején kinézett egy-egy házat Budakeszin és Pátyon. Sok próba után felhívta Beát, hogy találkozni kellene, mert meglepi van. Bea most is jött. Tibor kocsijával mentek. Először Pátyra vitte a lányt. A ház a régi kőbánya mellett, a hegytetőn volt, gyönyörű, nagy, körpanorámás telek felső, második harmadjában, három szinten. Mutatta, hogy alatta minden bolt megtalálható; a közelben gyermekorvos is van, mondta lazán. Bea merev arccal hallgatott, pisilnie kellett. Mindegyik szinten volt fürdőszoba, a középsőn még két külön WC is. A lány idegesen törölgette kezét az idegen holmiban, és tudta: akkor sem lakna itt, ha szeretné Tibort.
Azért szótlanul végignézte Budakeszin is a kiszemelt fél házat, s csak a kocsiban mondta, még visszaindulásuk előtt, hogy most sokáig nem tudnak majd találkozni, mert külföldre megy. Nem közölte, hogy Spanyolországban lesz egy fél évig - arról beszélt, hogy nem tudja, mikor jön haza...
Nos, folytatják innen, vagy hozzak új sztorit?
Tudják addig is konzultációs lehetőség rövidebben: csikyantal.uw.hu.
Kedves olvasóink, a történetet lehet a fórumon is folytatni, ill. a fenti címre küldeni.
