Ahogyan mi is beszámoltunk róla, Rakonczay Gábor ismét megkísérelte átszelni az Atlanti óceánt. Tavaly is nekivágott az útnak, de akkor megsérült a tőkesúly, azért nem tudta folytatni útját, így 160 km. megtétele után kénytelen volt vontatást kérni.
Hat nappal ezelőtt az extrémsportoló újra felállt a deszkára. Egyszemélyes, maga által tervezett SUP-ján nincs kabin, így Rakonczay az egész utat a szabad ég alatt töltötte volna, márpedig az 5200 kilométeres táv nagyjából két hónapig tartott volna.
Ám a sportoló pénteken segítséget kért, amiről közösségi oldalán tájékoztatták követőit a segítői:
Néhány órával később Rakonczay Gábor maga is posztolt az oldalra, kora délután pedig élő bejelentkezésben mondta el döntésének okát. Így kezdte:
"Nincs bennem csalódottság, egy olyan sziturációból jöttem ki, hogy örülök, hogy itt vagyok."
Az utat eredményesnek érzi, mert napi 80-100 kilométert sikerült megtenni. Úgy számolja, ha ebben az ütemben tudott volna haladni, kb. 50 nap alatt ért volna célba.
Rendkívül keveset aludt, első nap konkrétan egy percet se, második nap 40 perc jött össze, és utána is csak 1-2 óra. Az alvás hiánya volt az egyik kulcsa a feladásnak, mert ezek a rövid pihenések is sok hallucinációval kísért álmok voltak. Óriási szél volt, hatalmas hullámok, ami már első nap is kemény volt, sokkal többet kellett kapaszkodnia, mint tervezte. De az igazi gond a kihülés volt, emiatt kellett feladnia. Hiába viselte a világ legjobb vitorlázóruháját így is átázott. Álladóan vizes volt, állandóan fázott. A negyedik nap volt a legkeményebb, ott már egy-egy hullámnak azért örült, mert melegséget adott a 16 fokos víz! Itt már azon gondolkodott, hogy leveszi a mentőmellényt és bemegy fürdeni egyet... Ekkor érezte meg, hogy kezd mentálisan szétcsúszni. Mert valójában persze őrültség arra gondolni, hogy a 16 fokos víz felmelegít!
Vékony az a határ, ami még logikusnak tűnik és ami őrültség.
És mivel nincs külső kontroll egy társ személyében, ezért csak magára számíthat azt ember.
Neked kell megérezni, hol a vége, mi az a pont, amikor fizikaikag nem vihető végig a dolog. És bár fejben, szívben, hitben ott vagy, a szervezet nincs mindig ezzel szinkronban. Szóval simán elteheted magad láb alól szimplán akaretőből, mert hajlamos vagy supermannek képzelni magad."
Szerencsére, ő még elkapta ezt a pillanatot és a negyedik napon ezért aktiválta a felfújható mentőcsónakot, amibe átült. Ezen van egy kicsi sátor is, ami begyűjti a nap hőjét, így ott átmelegedett és aludt is valamennyit. Úgy gondolta, ez megoldás lehet, hogy nappal evez, az éjszakát pedig a csónakban vészeli át. De ez nem jött be, mert a pici csónakot a hullámok elképesztően dobálták és félő volt, hogy felborul.
Van olyan szituáció, amikor a természet dönt és eljön az a határ, hogy belátod, nem folytatható. Az időjárás előrejelzés megerősítette, hogy az orkán erejű szél és a rossz idő még napokig tartani fog.
Ezért pénteken eldöntöttem, hogy vége.
Nehéz volt, hiszen tudta, hogy a SUP-ot ott kell hagynia, amit ő épített. És mentálisan sem egyszerű feladni...
Az első gondolata az volt, hogy felkéredzkedik egy tankerre, de először nem sikerült kapcsolatba lépni a közelben lévővel, amikor pedig igen, már ment le a nap és iszonyú nagy hullámok voltak, így a teherhajó kapitánya túl veszélyesnek ítélte a helyzetet. Viszont a mentőhelikopter is kockázatos volt, mert Gábor SUP-ja kívül esett azon a határon, amit üzemanyaggal bírt a gép. Ráadásul közben teljesen besötédetett és 3-4 méteres hullámok voltak. De végül mégis elindult érte a gép.
Innentől Rakoczay sírva mesélte el, ahogy a helikopterből leeresztettek egy embert, aki rátett egy hámot, összekapcsolódtak és felhúztak őket. Azt mondta, eddig is nagyon sokra tartotta az életmentőket, de mostantól más szemmel néz rájuk...
Egész jól megúszta: ödémás a keze és a lába, valamint a keringése se stabil még, de alapvetően jól van. A reptéren kapott melegítő takarókat és száraz ruhákat, majd átvitték Tenerifére, ahol magyar barátok mentek érte és náluk van jelenleg is.
"Lezárult egy fejezet. Elmentem egy határig.Ilyen veszélyfaktorral bíró kalandot többé nem fogok vállalni.
"
Aztán mondta, benne mindig volt egy belső motiváció, valamit keresett. De nem a veszélyt, ennek semmi köze az adrenalinhoz. Így fogalmazott: "Van valami titok, amihez minden egyes úttal közelebb kerültem Úgy érzem, mintha két napja megkaptam volna a választ. Ez az út adta meg, amit 14 éve kerestem, de amit megfogalmazni nem tudok. Leülepedett bennem valami."'
Abban bízik, hogy meglehet a SUP is, mert a jeladó be van kapcsolva, ha az időjárás kegyes, esetleg össze lehet majd szedni valahol - egyelőre követik az útját.
Azzal fejezte be, nem érzi, hogy kudarcot vallott volna: "Nem megpróbálni a kudarc, a feladás egy döntés. És ez egy jó döntés volt"
Természetesen már a kísérlet is óriási teljesítmény, gratulálunk hozzá!
