Amikor körülnéztem az új lakásban, megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a sok minden hiányzik: a hűtő fogantyúja le volt törve, az ajtók nem záródtak megfelelően, a csempe itt-ott lepattogzott. "Mi történt?" -kérdeztem óvatosan.

"A korábban itt lakó férfi nehezen viselte el felesége folyamatos piszkálódásait"- kaptam a választ-"és többnyire az ajtókon vezette le feszültségét".

A házassági válságokhoz vezető tényezők között előkelő helyen állnak a különféle kommunikációs problémák. A férfiak egyik kedvenc-és tegyük hozzá, némileg jogos- vesszőparipája, amellyel feleségüket okolják kapcsolatuk megromlásáért a "te mindig zsörtölődsz velem" kijelentés. De mit is takar ez?

A zsörtölődés folyamata a következőképp zajlik: a nő újra és újra előhoz bizonyos témákat, de érezhető, hogy kimondott gondolati mögött más is húzódik:

Pl:  "Mi soha nem járunk el sehova szórakozni".(Kissé ellaposodott a kapcsolatunk)

      "Már hetek óta mondom, hogy javítsd meg végre a szekrényt".(Csak engem érdekel,  hogy itt   rendben menjenek a dolgok?)

      "Borzasztó, hogy te milyen önző vagy". (Mostanában el vagyok hanyagolva érzelmileg.)

A zsörtölődést az teszi elviselhetetlenné, hogy folyton hibákra vagy mulasztásokra figyelmezteti a férfit, aki úgy érzi, állandó követeléseknek van alávetve: hiszen, amennyiben nem teljesíti a kívánságot, vagy nem reagál rájuk, akkor a nő újra és újra elő fog hozakodni velük.

Kialakul az ördögi kör, amiből nehéz kilépni, s a férfi többnyire úgy érzi, egyre jobban elszigetelődik, míg  a nő azt éli meg, hogy nem számíthat férjére.("Hát, hiába mondom...?").)

A szakértők szerint egyszerű okai vannak mindennek: a zsörtölődések mögött az áll, hogy a nő úgy érzi, kifáradt kapcsoltuk, hiányzik az intimitás, a férfi érzelmei és közelsége. Kívánságbombáival azt akarja elérni, hogy férje végre vegye őt észre, néha szó szerint provokálja, hogy érzelmeket lehelhessen a kapcsolatukba.

Hölgyeim! A férfiak sajnos nem mindig fogékonyak a rejtett üzenetközlésre, ezért célravezetőbb, ha egyértelműen fogalmazunk, és pontosan elmondjuk,hogy mit is érzünk: "Úgy érzem, nem figyelsz rám.." "Mostanában keveset öleltük meg egymást, és hiányzik...".

Igyekezzünk ne ismételgetni magunkat újra és újra, és sürgősen hagyjunk fel a "te mindig..." kezdetű vádló kijelentésekkel, amikkel sarokba szorítjuk férjünket.

Természetesen a másik félnek is célszerű önvizsgálatot tartani és elgondolkodni, hogy kellően figyel-e a másikra; nem munkál-e benne lustaság vagy nemtörődömség esetleg hajlandó-e változtatni a boldogság érdekében?

Higgyék el, mindkettőjüknek jobb érzés lesz, ha kilépnek a zsörtölődés nevű játszmából!