Köztudott rólad, hogy nem városban születtél és nőttél fel. Hogyan gyalogoltál-sétáltál gyerekkorodban?

Igen, falun nőttem fel, ahol az embereknek a nagyobb távolság sem jelent gondot, ha nincs autója vagy biciklije, így aztán a falusi ember nagyon sokat sétál, a középiskolát is úgy jártam ki, mind a négy évet, hogy minden nap gyalogoltunk a suliig és minden nap vissza, ezek után el is szégyellem magam, hogy amikor leugrok a boltba, sokszor autóval teszem.

Szinte született sétálóként mi a véleményed a gyaloglásról, van-e helye szerinted az aktív pihenések palettáján?

A sétálás tud pontosan ugyanolyan lenni, mint a futás, hogyha az ember sűrűn megteszi, csak sétálás közben még a levegőért sem kell kapkodni. Megértem azokat az embereket, akik a nagyvárosban, a szmogban, és a betonfalak között nem szívesen sétálnak; ilyenkor érdemes elmenni parkokba, elmenni Dobogókőre, és hozzá hasonló helyekre, mert a természetben való sétálás sokkal többet ad.

Van-e olyan, számodra emlékezetes sétaélményed, amit szívesen megosztasz velünk?

Amikor először Budapestre érkeztem, a vonatom a keleti pályaudvarra futott be hajnali ötre. A Róna utcába kellett eljutnom délre, s mivel nem ismertem senkit, nem igazán tudtam mit kezdeni az időmmel. Eldöntöttem, hogy lejárom magamnak az utat, nehogy visszafelé eltévedjek, és mivel az idő nem nagyon akart telni, így fél hattól délig le-föl sétáltam a Róna utca és a Keleti pályaudvar között. Közben azzal szórakoztattam magamat, hogy minden ember arcát jó mélyen megnéztem, és megpróbáltam átvenni a pesti ember ritmusát, figyeltem a beszédüket, a ruházatukat, az arcok mondanivalóját, közben szaglásztam ezt a különös városi levegőt, és ez által kicsit könnyebben megértettem ezt a számomra annyira új világot.

Mit jelent számodra ma a sétálás?

Sétálás közben mindig azt érzem, hogy része vagyok ennek a Nagy Egésznek, és nem egy dobozban ücsörgök egész nap.

A kultkocsmák és az építészeti kiválóságok után a “Séta van!” kampány budapesti játékának harmadik hetében ételek, ízek, irodalmi gasztro-emlékek, kulináris legendák alkotnak körénk városi séta útvonalakat. Ha érdekel, ki, mikor és miért nevezete első alkalommal nemzeti eledelnek a gulyást, ha szeretnéd megtudni, miért lett világhírű a Gundel- és a Hortobágyi palacsinta, ha nem bírod tovább és el kell döntened végre-valahára, hogy valóban hungarikum-e a lángos, akkor vegyél részt e heti városfelfedező sétánkon!