A karácsony a szeretet ünnepe, összegyűlik ilyenkor a család, megajándékozzuk egymást, nosztalgiázunk, megbeszéljük, amire egész évben nem volt időnk a rohanó életünkben. A legerősebb érzés ilyenkor a szeretet, megbocsátunk, elfelejtjük a sérelmeket, felülemelkedünk a hétköznapok gondjain. De ezt csak az tudja megtenni, akinek van családja.

Sokak számára a közelgő ünnep az év legszomorúbb, legfájdalmasabb időszaka, amikor a magány, a sikertelenség, a családi feszültségek, a szűkölködés vagy a hiány, mint egy hatalmas rém jelenik meg. Sokan vannak tehát, kik teljesen egyedül élik meg az ünnepet.

A statisztikák szerint 1,2 millió ember él egyedül napjainkban. Sokan önhibájukon kívül vannak egyedül, halálozás, válás következtében. Aki tudatosan választotta az egyedül élést, az is elgondolkodik ezeken a napokon, hiszen most a legerősebb az ősi közhely ereje, mely szerint az ember társas lény.

A magány az, az érzés, mikor senkire sem számíthatsz, nincs egy ember melletted, aki egy jó szót is szólna hozzád. Az egyedüllét és a magány nem azonos, ha egyedül vagy nem biztos, hogy magányos vagy, míg magányos ember társaságában is lehetsz.

Akik családban töltik az ünnepeket azok is elfáradnak a háromhetes nagy rohanásban, erős nyomásként nehezedik rájuk a "minden tökéletes legyen" kényszere. Nyugodtan beszélhetünk a karácsonyi stressz fogalmáról. Ma fodrásznál jártam, s mindannyian megállapodtunk abban, hogy elfáradtunk, kimerültünk, ez a nagy rohanás, készülés kimerítette az energiáinkat, s ne feledjük azt sem, hogy év vége van, ez is érezteti hatását. Aki egész évben keményen dolgozott, az várja, hogy megpihenhessen, otthon, a szeretett légkörben.

Ne feledkezzünk meg a gyermekekről sem, hány kisgyermek éli meg úgy az ünnepeket, hogy a szülők különváltan élnek, talán nekik a legrosszabb. Ilyenkor betegen a kórházban feküdni is nagyon nehéz, vagy az utcán fedél, meleg nélkül, avagy a börtönben egy cellába zárva is nagyon lélekölő ilyenkor, decemberben, a szeretet ünnepén.

Karácsony is egy nap, ha egyedül vannak, próbálják meg kihasználni, hogy nyugalom van, csinálják azt, amit szeretnek, amire az év többi napján nincs idejük. Nézzenek meg egy filmet, hallgassanak zenét, keressenek fel régi barátokat, ismerősöket, menjenek el kirándulni! Egy a lényeg: ne merüljenek el az önsajnálatban! Cselekedjenek, segítsenek magukon!

Aki pedig megteheti, nyisson ajtót az egyedül élő ismerősre, rokonra! Ilyenkor egy emberi szó is jól esik. Vegyenek kezükbe egy üveg bort, egy szelet bejglit, kopogtassanak át a szomszédba, vigyék el a szeretet melegét az egyedül élőkhöz!

fotó: Holland Virágiroda