"Egyik éjjel kisfiam bepisilt álmában, teljesen nedves lett a lepedője és az alsónadrágja. Eleinte nem gondoltam semmi különösre, ám miután a már szobatiszta gyerekemnél a dolog rendszeressé vált, aggódni kezdtem. Először azt hittem, hogy fiam valamiféle dackorszakba lépett és fel akarja hívni magára a figyelmet. Egy darabig még haragudtam is...Még pszichológusnál is jártunk, aki egy hónapos vizsgálat után nem talált mentális problémát se a gyermekemnél. Éveken áthúztuk az ügyet, reménykedve, hogy a baj elmúlik magától. Én pedig inkább szégyenkeztem, ahelyett, hogy felvállaltam volna, hogy a fiam bepisil. Mindeközben ő szenvedett a legtöbbet, hiszen hét éves lett, de még sokszor pelenkázni kellett.
A gyerekorvosunk harmadszori próbálkozásra, úgy fél évvel ezelőtt javasolt szakorvosi beavatkozást. Addig még nem hallottam arról, hogy létezik ilyen rendelés, úgynevezett "enuresis központ", ahol direkt ezzel a problémával foglalkoznak. Felkerestük a legközelebbi szakrendelőt. Itt ismerik az akaratlan ágybavizelés tünetét, és végre három év után sikerült szakszerűen kivizsgálni a fiamat."- mesélte a napokban egy édesanya.
A példában szereplő szülőn kívül sokan szenvednek még hasonló problémával, csak éppen titkolják, vagy nem találják a megfelelő megoldást.
A szakemberek szerint a legalább féléves szobatisztaság után jelentkező tartós ágybavizelésnek több szervi oka is lehet, mint pl.: húgyuti fertőzés, diabetes mellitus, kp. idegrendszeri elváltozás, diabetes insipidus, krónikus vesegyulladás-veseelégtelenség stb.
Ha azonban minden szervi (organikus) okot kizárnak, akkor a pszichológiai vizsgálat, ill. egyéb környezeti tényezők vizsgálatai következnek.
Hároméves korig még nem indokolt a vizsgálat (nem nevezhető még kórosnak), de 5-6 éves korban, iskolába menetel előtt célszerű megtenni, így megelőzhető, hogy a gyermek az iskolában kellemetlen helyzeteknek legyen kitéve. (A betegség nem szellemi érettségtől függ, emiatt még iskolába kerülhet a gyerek.)
Az enuresis-szakrendeléseken részletesebb vizsgálatok történnek, amelyek során meg tudják állapítani, hogy van-e szervi oka az ágybavizelésnek, hiszen ezek után már célzottan tudják kezelni a problémát.
Az enuretikus-gyanús gyermekeknél:
- Megnézik a bevitt-ürített folyadék mennyiségét - (2x24 óra)
- Hány alkalommal, mennyit iszik- mennyit ürít? - (ml)
- 2-3x reggeli (12 óra szomjazás) utáni vizelet fajsúly
- rutin vizeletvizsgálat
Az egy éjszaka több vizeletet termelő, ill. a vizelet mennyiségét bekoncentrálni nem tudó gyermekeknél például indokolt lehet a hormonterápia. Akiknél a hólyagkapacitással, hólyagfunkcióval van probléma, szintén gyógyszeres kezelést javasolnak, de bizonyos esetekben hólyagtornát is .
Idősebb korban (8-12 éves korban) érdemes kórházi felvétellel végezni a kivizsgálást, kikapcsolva a gyermeket megszokott környezetéből. Itt több szakember együttes munkája segíti a probléma megszüntetését (gyermekgyógyász, nephrológus, urológus, psychológus, pedagógus, gyógytornász).
Fontos, hogy a vizsgálatot követően életmódbeli tanácsokkal is ellátják a szülőket, így otthon is segítséget kaphatnak.
Mi lehet a szülők feladata?
- az esti folyadékbevitel korlátozása
- a pelenka levétele
- a sikeres napok regisztrálása (csillagokkal, rajzokkal)
- dicséret, ha a gyermek száraz marad, stb.
Az, hogy a szülők interneten is egyre gyakrabban tájékozódnik és észrevehetően megnőtt az enuresis-szakrendelés forgalma, - is mutatják a probléma valós létét.
"Általában szakrendelésre már úgy jönnek, hogy végrehajtottak néhány, szakasszisztens által javasolt feladatot (folyadékforgalmi lapok, enuresis-napló).Í gy a személyes találkozás, beszélgetés, ill. vizsgálat után sokszor sikeres terápia állítható be. 1-2 hét múlva pedig boldogan jeleznek vissza a pozitív eredményről." - állítják a szakemberek.
Persze vannak komplikáltabb esetek is, főleg mikor nem szervi eredetű az ágybavizelés. Ilyenkor hosszú próbálkozás, kitartó, gyakran nehéz munka (például psychoterápia) vezethet csak eredményre.
Ám a kitartó és hosszú együttműködést igénylő kezelés meghozza gyümölcsét. Érdemes komolyan venni, ha gyermekünk szokatlan, rendellenes dolgokat művel... Nem feltétlenül ő a hibás, sőt... 
