Nem értették, miért kellett "torz" arcú gyereket a világra hozniuk, miért büntette őket ily módon a Mindenható.
Ma sem tisztázottak a betegség kialakulásuk okai, bár egyike a 9 leggyakoribb születési rendellenességnek: az ajak- és a szájpadhasadék (összefoglaló néven archasadék) Ezeket az elváltozásokat a köznapi nyelvhasználat - hasonlatosságuk miatt - nyúlajaknak, illetve farkastoroknak nevezi.
A genetikusok körében a legelfogadottabb nézetek szerint több tényező együttes hatásának nyomán jelentkezik ez a rendellenesség, melyek közül az örökletes hajlamot és a korai magzati korban (7-9. hét) fellépő ártalmakat emelik ki. Amennyiben a szájpadhasadék előfordult már a gyermek felmenői között, úgy az esély 3-6% körülire tehető, míg a külső tényezők között a szakemberek elsősorban a sugárártalmakat, a dohányzást, a jelentős pszichés megterhelést, valamint egyes gyógyszerek (pl. epilepszia elleniek) károsító hatását emelik ki.
A fenti okok bármelyike miatt nem alakult ki az ajak- ill. szájpadnyúlványok összecsontosodása, melynek több is formája lehet: az elváltozás lehet egyoldali vagy kétoldali, az ajak kis "csipkéjétől" az igen széles, az arcra és a szájpadra teljes mértékben ráterjedő hasadékokig váltakozhat.
Genetikailag az archasadékok három csoportját ismerjük:
1. ajakhasadék szájpad hasadékkal vagy anélkül,
2. csak a szájpadot érintő elváltozás (ennek egyik formája az álkapocs rendellenessége), fejlődési visszamaradás következtében létrejött hasadék: ez úgy alakul ki, hogy a kicsiny áll miatt hátrahelyezett nyelv akadályozza a szájpad nyúlványok egyesülését,
3. más fejlődési rendellenességek csatlakozó vagy annak részeként kialakuló hasadék.
Megoldás természetesen van, s ezt a súlyosságtól függően egy (vagy több), megfelelő időben, kellő szakértelemmel és jól felkészült technikával elvégzett műtét.
Az ajakhasadék zárása általában három hónapos korban történik. A lágy szájpad plasztikára 10-12 hónapos korban, kemény szájpad műtétre általában 3-5 éves kor között kerül sor. A beszédjavító műtét 5 éves kor körül célszerű, csontbeültetésre 8-9 évesen lehet szükség. A nagyobb korrekció és szájsebészeti beavatkozás csak a pubertás után, 16-18 éves korban ajánlatos. A műtétek általános érzéstelenítésben, altatásban történnek, fájdalommal tehát nem járnak.
Az "utókezelésekben" a logopédus, a fül-orr gégész, a fogorvos, a gyerekorvos, a pszichológus és a szülő együttes, összehangolt munkája szükséges, hogy hatékonyabb legyen a probléma megoldása.
A szájpad hasadékot nem tartják különösebben veszélyes rendellenességnek a szakemberek.
És bármennyire is érzékeljük "torz" betegségnek, semmiképp sem szégyenletes, akár saját gyerekeinkről vagy akár másokról is legyen szó.
A lapunkban megjelent egészségügyi cikkek tájékoztató jellegűek, azok nem helyettesítik a szakorvossal való konzultációt.
