Ha kapunk egy önbizalom-növelő bókot, vagy ha éppen jól érezzük magunkat a bőrünkben, a testtartásunk is megváltozik, a mosolyunk is más lesz. Ilyenkor annak ellenére, hogy sem az alakunk nem lett jobb, sem a vonásaink nem változtak, a kisugárzásunk elbűvöli a környezetünket.

A kétéves gyerekek például mindig ebben az állapotban leledznek, gondoljunk csak anya cipőjében vagy kalapjában a tükör előtt pózoló elégedett leánykára! Aztán egyszer csak elpárolog az elégedettség, és teljes erőbedobással azzal kezdünk el foglalkozni, ami nem tetszik önmagunkon.

Énképünket sok tényező befolyásolja, többek közt az elénk állított ideálok, a mindenkori divat, a tapasztalt minta (az édesanya, nővér), és a pszichológusok szerint nem utolsó sorban az apához fűződő kapcsolat. Ezeken a dolgokon utólag sajnos már nem tudunk változtatni, ám a külső befolyások ellen felvértezhetjük magunkat némiképpen. Ehhez azonban először el kell fogadnunk önmagunkat mindenestül - a hibáinkkal együtt, és csak ezután foghatunk hozzá a "kozmetikázásukhoz".

Mindenkinek akad az ismeretségi körében olyan nő, aki nem tartozik a legszabályosabb arcú, legkarcsúbb hölgyek közé, mégis neki van a legnagyobb sikere a férfiak körében. A titok az önazonosságban, a kiegyensúlyozottságban, a pozitív kisugárzásban rejlik. Ha el akarunk valamit rejteni, éppen hogy ráirányítjuk a figyelmet - aki nem foglalkozik a kisebb-nagyobb szépséghibáival, csak az képes elterelni róluk mások figyelmét.

A szépség körüli, ipari méretű felhajtásból ne azt ragadjuk ki, ami elkeserít - nevezetesen az elérhetetlen ideálok elkeseredett kergetését - hanem aknázzuk ki a benne rejlő lehetőségeket: egy kis kényeztetést, néhány ecsetvonást, amitől jobban érezzük magunkat a bőrünkben.

Végső kapaszkodógyanánt pedig jusson eszünkbe, hogy mennyi köze van a tökéletes külsőnek a boldogsághoz. SEMMI.

F. K. M.