Tűnődni kezdtem, vajon hogy is ment az udvarlás nevű örök játszma azokban a régi időkben? Hol ismerkedtek a szerelmesek?

Anyáinkat vidéken táboroztatták minden évben, és kukoricát címereztek: délben a lányok már nyakukat nyújtogatva lesték a lajtos kocsit, és nemcsak azért, mertvizet hozott... a kocsit ugyanis lelkes falusi fiúk hada kísérte, hogy vizet hozzanak a mohácsi lánygimnázium dolgos növendékeinek.

Mindenki szépen haladt a maga során, a sérülések ellen a kezükre húzott zokniban. A profikat onnan lehetett felsimerni, hogy meztélláb, puszta kézzel, rövidnadrágban vágtak a munkának. A sorok felől pedig már messziről hallatszott a "Jár a babám".

Délután 4 után kezdődtek a szórakoztató tábori programok: lábszépségverseny, trécselés a fiúkkal, esetleg kis tánc a kazettás magnóból szóló feledhetetlen slágerekre. A szerencsésebbek olyan helyen táborozhattak, ahol színpad is volt: Mary Zsuzsi-koncert vagy időnként Koncz Zsuzsa, Piramis.

Egyes komisz egyetemista fiúk, mint apukám is, a lányok miatt jártak almaszedő táborba. Egy alkalommal fizettek a helyi kissrácoknak, hogy azok másszanak a fára dolgozni, addig ők elindultak feltérképezni a helyi hölgykoszorút.

A nyári románc túlélte a tábort, következtek a hetente váltott levelek, a hétvégi cukrázdázások, a szerelmesek együtt kortyolgatták a traubi szódát, ették a lúdlábat, persze csak egy mozifilm után...

Hogy mi változott azóta? Első ránézésre a Márka és Traubi kólára cserélődött és semmi több.  

D.D.L.

Mégis... azt hiszem, ennél többről van szó. Ezekben a táborokban együtt voltak fiúk-lányok, de ha éjszaka kiszöktek, legfeljebb elcsattant egy csók köztük a fa tövében. Efféle ártatlan romantikázásra a mai gimisnek nincs lehetősége.

Diszkókban ismerkedik, ahol képtelenség megtapasztalni az első szerelem szépségét. Erre manapság nincs hely és nincs idő.

Kár.