A szerelmi betegségre különböző gyógyírt is ajánlottak a bölcs doktorok: elsősorban izzasztó-kimerítő sportokat, gyógyvízi kúrákat illetve olyan tevékenységeket, amelyek elterelik a figyelmet (ének, természetjárás) a szerelem tárgyáról.

Vagyis egészen a 20. századi fordulatig úgy vélték, hogy a szerelmet csak egy hajszál választja el az elmebetegségtől, így a pszichiátriai betegségek körébe sorolták a szenvedély tüneteit. S hogy mindezt miért?

A házasságok a modern időkig nem romantikus szerelemből bontakoztak ki. Nagyon is megfontolt döntés alapján kötötte össze az életét egy férfi és egy nő, s így a lángoló, romantikus szerelemre, mint afféle elhajlásra tekintették.

Valamire, ami bizonyosan nem normális, hiszen a szenvedélyes szerelem listáján az erőteljes öröm, eufória illetve a szorongás, depresszió és mániás tünetek sorakoznak. Ezzel szemben a hitvesi szeretet mellőzi az erős kilengéseket és nyugalmat, biztonságot nyújt mindkét félnek.

A 20 századtól viszont megszületett a szerelmi házasság eszméje, ami elvetette a szerelem mint betegség elképzelést. Hisz az a nem normális, ha valaki szerelem nélkül házasodik-vallja az új felfogás.

Azért továbbra is tartja magát egyes pszichiáterek, orvosok körében az a meggyőződés, hogy a szerelem és a pszichopatológiás jelenségek kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Nézzünk csak néhány példát.

 A szerelmi kórság olyan tüneteket produkálhat, mint:

• a kényszerbetegség- ha napjaim nagy részét a szerelmemmel való elfoglaltság teszi ki, vagy csak rá tudok gondolni, és ez már akadályozza a rendes életvitelem

• a depresszió - ez a szakítások utáni leggyakoribb tünet

• a mánia - eufórikus állapotok, amit az intenzív szerelmi érzés kelt bennem

• a pánikroham (légszomj, szédülés, erős szívverés, izzadás)- ezt érzem, ha kedvesemet meglátom

• szorongás- azon aggodalmam, hogy miként alakul jövőnk/ hogy megfelelek-e a másik elvárásainak

• derealizáció- a "mintha álmodnék" érzése kerít hatalmába

Ráadásul mindezeknek a tüneteknek megvannak a jól körülírható kémiai folyamatai is, akárcsak a hasonszőrű pszichiátriai betegségeinek is.

 A szerelmi kórság képlete imígyen nézne ki:

oxitocin (szerelemhormon)+a fenil-etil-amin nevű vegyület (a pánikszerű tünetek gerjesztője)+az endorfinok (a szerelem ópiuma).

Ilyen egyszerű lenne ez, kérem szépen. Persze, most jöhetnek rám a kövek, hogy mégis, hogy képzelem a szerelmi érzés ilyetén leegyszerűsítését...de azért ne veszítsük szem elől, hogy a szenvedély valóban ki tud fordítani önmagunkból, és különös dolgokra ragadtat el bennünket.

K.V