A hosszú, stresszes napnak vége, az ember szeretné végre jól érezni magát. Egy szál cigaretta… kattan az öngyújtó… Mi lehetne ennél szebb? Jólesően beszívjuk a füstöt. Felfelé terjeng az első kis füstfátyol, és a világ egy pillanatra nyugodtabb, kényelmesebb tempóra vált. Kikapcsolódásképpen dohányzunk. Amikor feszültek vagyunk. Pihenésképpen. Evés után. Élvezetből… De akkor senkinek se legyen kifogása az ellen, ha gyermeke is szeretné élvezni az életet. Vagyis egy fárasztó tanítási nap után először egy cigaretta füstjével együtt fújná ki a feszültséget, és máris jobban érezné magát. A gyermekkor amúgy is kemény időszak. De cigaretta nélkül aztán tényleg alig lehet elviselni a sok stresszt és az érzelmek hullámvasútját. Már csak ez az örökös buszra várás is, iskolába menet. Cigarettázva sokkal könnyebb lenne elviselni mindezt. Mi másra szolgálna különben a zsebpénz? Nyilván arra, hogy az ember jól érezze magát belőle. Itt szokott elakadni a „szeretek dohányozni”-verkli.
Drogként az a cigaretta titka, hogy eleinte egyáltalán nem ízlik. Elképzelhetetlennek tűnik hát, hogy erre az undorító füstre rá lehetne szokni. A cigarettával való bajlódás is idegesítő. Kezdőként még messze eltartja magától az ember, hogy a füst ne szálljon az orrába-szemébe.
Más kábítószerekkel ellentétben a cigaretta kezdetben sem élvezetet nem nyújt, sem fesztelenebbé vagy mámorosabbá nem tesz. A cigaretta pusztán társasági eszköz: arra szolgál, hogy beilleszkedjünk, felnőtté váljunk, és menőnek lássanak minket. És éppen ez a nikotin nagy csapdája.
A cigaretta titka az idegrendszer alattomos átalakításában keresendő: a nikotin csak akkor kezd kellemesen és kielégítően hatni, ha az idegrendszer már kellőképpen átalakult, és – némi elégedetlenséggel – érezni kezdjük az ingerületátvivő anyagok hiányát, amelyet azután nikotinnal ellensúlyozunk! Fokozatosan „megszeretjük” a dohányzást, hogy megkapjuk azt a parányi pluszt, amellyel korábban nikotin nélkül természetszerűleg rendelkeztünk.
A cigaretta legnagyobb trükkje az, hogy eleinte – hatás híján – nem érezzük függőségre hajlamosító szernek a nikotint. Ifjonti lendületünkben száz százalékig biztosak vagyunk abban, hogy ettől a minimális hatástól nem válunk függővé, mint a béna szüleink vagy más idősebb dohányosok, akiknek muszáj rágyújtaniuk. Csak az agy átalakulása teszi a dohányzást megnyugtatóvá, kellemessé. Ez a csel teszi a nikotint kemény droggá. A kezdő dohányosok (fiatalok és felnőttek együttvéve) 38 százaléka nikotinfüggővé válik, és az elkövetkező tíz–húsz évben „szeretni fog” dohányozni.
Gyerekek és fiatalkorúak még gyakrabban lesznek nikotinfüggők. A fiatalkorú dohányosok 75 százaléka felnőttkorában is tovább dohányzik. A „kemény” és „enyhe” drogok megkülönböztetése csak a nyilvánosságnak szánt kategorizálás. Ám ha azt nézzük, hogy melyik kábítószer mennyire hajlamosít függőségre, és mennyi időbe telik, amíg valaki heroin- vagy nikotinfüggővé válik, akkor a cigaretta minden más kemény drogot megelőz. Ráadásul egyetlen más kábítószerbe sem halnak bele ilyen sokan. Cigarettafogyasztás következtében ötmillióan halnak meg évente.
Az egészségügyi újságíró sikerkönyve már magyarul is olvasható, dr. Urbán Róbert egészségpszichológus, egyetemi docens, a Dohányzásról Leszokást Támogató Központ egyik alapítójának ajánlásával.
A Szeretek dohányozni… és most abbahagyom című könyv kapható a könyvesboltokban, valamint megrendelhető a Bioenergetic Kiadó weboldalán. További részleteket, akciós ajánlatokat a könyv Facebook oldalán találnak az érdeklődők.
