Egy mentálhigiénés csoportban dolgozva gyakran hallottam ehhez hasonló mondatokat klienseimtől: Szeretnék sokáig aludni. Olyan jó lenne többé nem fel kelni. Szeretném átaludni az életem.

Többnyire nők szájából hangzottak el ezek az álomra, alvásra vonatkozó különös kijelentések.

Bizonyos kultúrákban a halál és az álom, alvás képzete szorosan összekapcsolódik. Ezért is volt régebben nagy jelentősége a gyerekekkel való együttalvásnak

Úgy vélik, alváskor a lélek kiszakad a testből, és a végtelenben bolyong. Ilyenkor találkozik más lelkekkel: ez az álom..

Már a primitív ember is párhuzamot von a halál és az álmodás között.

A görög mitológiában Hypnosz az alvás, az álom szárnyas istene. (Lefelé fordított fáklyával kezében szokták ábrázolni.) Hypnosz a halál testvére, Thanatoszé.

Állítólag a magyar őshagyomány is kötődik a kettős lélek elképzeléshez. Ezek szerint az egyik lélek szorosan kapcsolódik a testhez, és csak a halál szakítja el tőle. A másik lélek viszont kiléphet a testből akár az éjszakai álom vagy önkívületi állapot során.

Az álom-halál összekapcsolódása egy különös, öngyilkossághoz kapcsolódó elképzelésben is testet ölt.

Az ún. preszuicidális cezúra a fiatal nőkre jellemző. A kifejezés is mutatja, hogy ezek az emberek úgy érzik, nem tudják megoldani problémákat, ezért egy időre szeretnének kilépni életéből, szeretnének szünetet tartani.

Nagyobb mennyiségű altatót vesznek be, hogy kialudják magukat. Irreális elképzelésük van ugyanis az alvásról: mintegy a túlvilágra akarják aludni magukat, és a hosszú alvástól várják problémáik megoldását.

Nem írnak búcsúlevelet, és megmentésüket sem készítik elő, hiszen nincs öngyilkossági szándékuk. Tettük azonban halállal is végződhet

Hiszen előfordulhat, hogy  lelkük nem talál vissza testükbe a bolyongás után.