Bár teljes arcátültetést még sehol nem hajtottak végre a világon, a kérdés mégis fontos etikai szempontból: vajon megváltozik-e a beteg identitása a műtétet követően? Vajon mit éreznének a "donor" hozzátartozói, ha meglátnák a régi arcot egy új testen?
Egyelőre azonban az az asszony, akin először végeztek ilyen műtétet, jól van, bár a huszonegy órás beavatkozás megviselte szervezetét, pár nap múlva már képes volt enni és beszélni is. Az orvosoknak nem volt könnyű dolguk, ugyanis úgy kellett leszedni a halott nő arcának egy részét, hogy aztán később az idegeket és az ereket össze tudják varrni a páciensével.
Ezek azért létfontosságúak, mert a betegnek az átültetés után ugyanúgy kell majd grimaszolni, enni, inni, mosolyogni, és nem utolsó sorban artikulálni, ahogy azelőtt. Mint minden transzplantációnál, ennél is nagy a kilökődés kockázata, de úgy tűnik, hogy az eddig végrehajtott műtétek sikeresek voltak - ilyen tekintetben is.
Az orvosok már most tervezik az első teljes arcátültetést, ám ez még komolyabb etikai problémákat vet majd fel, mint az első, franciaországi eset. Milyen érzés lehet egy halott arcával élni? Bár erre a választ még egy jó ideig nem fogjuk tudni, a nő, aki immáron új szájjal és orral büszkélkedhet, így nyilatkozott: "Végre ugyanolyan arcom van, mint bárki másnak".
