A taoisták szerint a szeretkezés folytonos és tudatos energiaáramoltatás. Ők már századok óta hirdetik, és tanítják, hogyan kell magunkban megteremteni a szellem egységét, miként gyűjtsük össze az életerőt, hogyan legyen a lelkünk nyugodt, akaratunk harmonikus - a könnyed és kényelmes szeretkezéshez.

De akár az ő, vagy akár más "tanokat" is követünk, ettől még a szenvedélyek lángja időnként pislákoló parázzsá alakulhat. Ami persze "normális" állapot - egy darabig.

"A szex akkor válik a férfiak számára gépiessé, ha elfelejtik, vagy figyelmen kívül hagyják, hogy a nőt megfelelően felkészítsék a szeretkezésre. Ha gyengéd érzelmekkel és megfelelő előjátékkal nem ébresztenek melegséget a nőkben, akkor a testek csak a nemi szerveknél érintkeznek, az energia nem áramlik a nő szívébe és a férfi magasabb központjaiba. Ha a férfi csak az önkielégítés eszközeként "használja" a nőt, és gépies nemi aktusba bocsátkozik, saját szexuális energiaáramlásának útját zárja el.

Jobb, ha az ilyen "halott" szeretkezés helyett, egy darabig nem hálunk kedvesünkkel (de mással sem!), - addig ugyanis ismét kiépülhet közöttünk az ellentétes töltések rendje és a még mindig élő vonzalom tudatára ébreszthet bennünket " - magyarázzák a taoisták.

Magyarul, ha unalmasnak érezzük a szexet, szeretkezzünk ritkábban. Tekintsük úgy a szeretkezést, mintha ünnep volna, és akkor csináljuk, ha egészségi állapotunk is jó, és érezzük magunkban a szenvedélyt.

Ne unaloműzésre használjuk, vagy éppen a harag ellenszeréül. Azért pedig főleg ne, ha azt akarjuk bizonygatni vele, hogy a szerelem lángja még nem aludt ki közöttünk.

Ajánlott irodalom: Mantak Chia - Taoista szerelmi titkok (Lunarimpex Kiadó,1999.)