És nem ez az egyetlen hír, amely arról szól, hogyan ölte meg férjét/feleségét a féltékenykedő fél, aki  már annyira rettegett a másik elvesztésétől, hogy a végső eszközhöz nyúlt: ha az övé nem lehet a szeretett ember, senki másé ne lehessen.

A féltékeny embernek tulajdonképpen önértékelési krízise van, vagyis valójában nem is a másikkal van baja, hanem saját magával, például ha negatív hatások érik életének más területén, munkában vagy egyéb emberi kapcsolatokban. Ilyenkor úgy érezheti, mindenki elhagyta őt, a legkisebb jelre is azt hiszi, hogy párja megcsalja.

Természetesen féltékenység nemcsak nők és férfiak között van! Nagyon erős ez az érzés a testvérek között is. Az elsőszülött a kistestvér születése után úgy érezheti, rá már nincs szükség, őt már nem szeretik, és akár  bánthatja is a kicsit. És nem csak gyermekkorban!

Pár éve kapták el azt a harminc éves nőt, aki valószínűleg féltékenységből megmérgezte a hugát. Az ok majdhogynem kitalálható, egy falubeli férfival mind a két nőnek volt viszonya, igaz, nem egy időben. A gyilkosnak azonban nem ez az első esete, négy évvel korábban bátyjával is végzett.

A féltékenység a gyerekkorra visszavezethető, aki akkor sok ilyen jelenetet látott otthon, az felnőttként is gyanakvóbb lesz. A pszichológusok szerint az is meghatározó, hogy az ember egykeként nőtt-e fel, megkapott-e mindent az első szóra. Ők ugyanis még nehezebben tudják elviselni azt, hogy valami vagy valaki már nem az övék, vagy ennek a gyanúját.

A zöldszemű szörnyet nagyon sokan a szerelem és a szeretet velejárójaként tekintik, és talán bizonyos mértékig az is. Azonban egy határ után rögeszmévé válik. Ez pedig már veszélyes. Ha ilyet tapasztal, ne várja meg a tragikus végkimenetelt, forduljon pszichológushoz, családsegítőhöz vagy érdemes ellátogatni egy párkapcsolati tréningre, ahol megpróbálják feloldani ezeket a feszültségeket is.

SzF.