Akármennyire is igyekszik az ember, mégis sokminden felboríthatja mentális jólétét, amire a szervezete is reagál. Ezek a környezeti hatások előhozhatják a stresszt.
Ha elveszítjük munkánkat, ha a gyermekünk elhagyja a családi fészket, ha egy szerettünk meghal, válás, avagy házasság, a pénzügyi problémák, a politikai feszültség, egy költözködés, a természeti katasztrófák, és a háború... sorolhatnám még.
Hogyan befolyásolják egészségünket az érzelmek?
A szervezet mindenre reagál: arra, amit csinálunk, ami történik velünk, ahogy érzünk. Ezt gyakran a "test-szellem" kapcsolatának is nevezzük. A szervezet mindig "csilingel", és igyekszik felhívni a figyelmet, hogy valami nincs rendben.
Az alábbi testi tünetek jelezhetik, hogy kibillent az érzelmi egyensúlyunk:
hátfájás, megváltozik étvágyunk, mellkasi fájdalmak, száraz száj, extrém mértékű fáradtság, fejfájás, magas vérnyomás, álmatlanság, feledékenység heves szívdobogás, szexuális problémák, kapkodó légzés, merev nyak, izzadás, rossz emésztés, hirtelen súlynövekedés/csökkenés, asztma gyomor-, nyombélfekély, vastagbélgyulladás stb.
Az orvosa is tudjon róla!
Az orvos nem lát a lelkünkbe, nem tudhatja, hogy ezeket a tüneteket okozhatják lelki problémák is. Ha azonban feltárjuk előtte, sokkal pontosabb a diagnózis, így könnyebb a kezelés, és a félrekezelés lehetősége is elkerülhetőbb. Például a gyomorfekély nem feltétlenül a rossz étkezési szokásokból fakadhat, mert ugyanúgy jele annak is, hogy elfojtja valaki az agresszióját. Avagy, lehet ha sokat szédülünk az esetleg csak testünk azon jelzése, hogy érzelmileg bizonytalanok vagyunk.
Ezek a pszichoszomatikus (lelki eredetű, testi tünetekkel járó) betegségek az orvostudományban is sok kérdést hagynak megválaszolatlanul. A tapogatózás mellett megoldást jelentene azonban, ha a szakemberek belátást nyerhetnének a páciens mindennapjaiba, problémáiba, kapcsolatrendszerébe, családi életébe is. De lássuk be: nem szívesen nyílunk meg és engedünk be mást ebbe a szférába.
Még egy probléma véleményem szerint, hogy az orvosoknak (háziorvosoknak) nincs idejük és képzettségük a beteg lelkével foglalkozni.
Legyünk magunk érdekében kezdeményezők, tárjuk fel kétségeink, kezdeményezzünk, nyissunk az orvos felé más módon.
Kommunikáljunk másképp!
Jó példa erre egy ismerősöm, akivel megesett, hogy a teljes hormonháztartása felborult az után egy hónappal, hogy fogamzásgátlót írtak neki. A nőgyógyásza nem értette, s váltig állította, hogy abszolút az ellenkező tüneteket mutatja, mint kellene. És persze nem kérdezett semmit, és az ismerősöm se kezdeményezett, ezért az orvos adta a további kiegészítő hormonális kezeléseket.
A titokra akkor derült fény, amikor a beteg egyszer elmesélte egy "kötetlenebb" rendelőlátogatása alkalmával, hogy épp egy nagyon stresszes időszakon van túl, ami életének fordulópontját hozta. Máris megvolt a betegség oka, amit hónapokig hiába kezeltek.
Hogyan fejlesszük lelki egészségünket?
Ki kell adni érzéseinket, érzelmeinket a lehető legkülönbözőbb módokon. Ha lenyeljük, később robbanással fog felszínre kerülni, s akkor már sokkal nagyobb lesz a baj. Ne szégyelljük megosztani mással valós, akár képzelt bajunkat: legyen az barát, lelkész, pszichológus vagy orvos.
Próbáljunk meg kicsit kívülről szemlélni a mindennapos stresszforrásokat, kivonva magunkat hatásuk alól. Ilyenkor inkább az élet pozitívumaira kell koncentrálni.
Ez nagyon nehéz, ha problémáink vannak, ha éppen abban a bizonyos kiúttalan helyzetben érezzük magunkat.
Tudjuk, és számos kutatás kimutatta, hogy a pozitív kisugárzás és "testkép" nagyban emelheti életminőségünket és egészségi állapotunkat is kordában tartja.
Akármennyire is nehéz, és a kifogás az mindig van, kell időt szánni a meditálásra, csendes gondolkodásra. Legyen ez egy könnyű esti séta, ahol végiggondoljuk a történteket, egy magányos fürdő, jóga vagy egyéb lelki harmóniát elősegítő keleti gyakorlat.
A testünk nem egy buta "hústömb" - ha figyelnénk jelzéseire (előtte pedig természetesen saját érzelmeink változásaira), sok baj megelőzhető lenne. Persze most csak bort iszom és vizet prédikálok: a jelenlegi feszült társadalmi helyzetben, avagy viharában nem sok a kapaszkodó. Csak győzzünk hittel, emberséggel és találjuk meg azokat a kis kapaszkodókat, amiktől megőrizzük erőnket és lelki, testi egészségünket
