Általánosan elmondható szinte minden emberről, hogy túlhajtja magát, nem pihen eleget. Pedig a folytonos fáradtságtól nem csoda, ha lelkileg is rosszul vagyunk, nemcsak testileg, főleg akkor, ha úgy látjuk, a sok munkának nincs eredménye.

Mi lenne, ha most az egyszer nemet mondana az újabb adag plusz munkára? Mondja meg főnökének, hogy kimerült, és úgy látja, nem tudna minőségi munkát nyújtani. Menjen haza, és fújja ki magát.

Nem adunk most olyan tanácsot, hogy vegyen egy forró fürdőt, egyen csokit. Úgyis megérzi, abban a percben, mire van szüksége ahhoz, hogy egy kicsit lenyugodjon. A fő az, hogy mindent csináljon nyugodtan, lassan! Ahogy amúgy nem szokta.

Lehet, hogy önmagában már az is nagy élmény, hogy öt percen keresztül csak ül a fotelben anélkül, hogy bármit is tenne.

Jelöljön ki egy olyan napot (vagy még jobb, ha egy egész hétvégét), amikor kizárólag olyat csinál, amit szeret. Ha mégis mosnia, takarítania kell, akkor ezt tegye a kedvenc zenéjére!.

Aludja ki magát, de úgy igazán! Nem hat-hét órát, hanem legalább tízet. Nagyon sokan sajnálják az időt az alvásra, pedig egyáltalán nem elfecsérelt idő az, amit így töltünk el. Reggel ne ugorjon ki rögtön az ágyból, kapcsolja be a televíziót, szaladjon ki a konyhába reggelit készíteni, aztán bújjon vissza és lustálkodjon!

Találkozzon olyan emberekkel, akiket nagyon szeret, vagy akikkel szép közös élményei vannak. A régi sztorik felidézése mindig nagyon jó hatással van az emberre.

Ha szomorúságának oka az egyedüllét, ne maradjon egyedül! Igaz, nincs férfi a láthatáron, de attól még érezheti jól magát! Menjen el barátnőjével szórakozni, vagy ha ehhez nincs kedve, akkor hívja meg őt magához, és rendezzenek egy nagy beszélgetős vagy filmnézős éjszakát!

Az ok nélküli szomorúság leküzdése egy bizonyos fokig csak rajtunk múlik! Figyeljen magára! Nem azért él, hogy egy dobogó szívű munkarobot legyen!