Ez már tíz éve volt, akkor még tanítottam. ..
A gyerekek-öngyilkosságok ma is hamar felkorbácsolják a kedélyeket. Ki tehet róla? Ki a felelős? Miért nem vette észre senki?
Pedig sokszor a legbanálisabb jelek ott vannak az orrunk előtt:
- A gyerek úgy érzi, hogy nem szeretik eléggé.
- Úrrá lesz rajta az egyedüllét, a kétségbeesés érzése. Izolálva érzi magát környezetétől.
- Kilátástalannak éli meg az életét, úgy érzi nincsenek céljai, lehetőségei, kitörési pontjai.
- Nagyfokú szorongás jellemzi, ami teljesen rátelepszik személyiségére, hétköznapjaira.
- Látványos, a környezet számára is feltűnő kedvtelenség figyelhető meg rajta.
- Gyakran fogalmaz úgy önmagának és másoknak is, hogy szeretné magát kialudni.
- Az iskolában romló teljesítményéről panaszkodnak tanárai.
- Fantáziavilágában megjelenik a halál, elképzeli, hogy milyen lehet az öngyilkosság után.
- Szívesen elszökne valahová.
10. A következő szomatikus tünetek jelentkezhetnek:
- étvágytalanság
- vérnyomás ingadozása
- koncentrációs zavarok
- fejfájás
- gyomor -és bélpanaszok
- alvászavar
A figyelmeztető jeleket a szülő veheti észre leghamarabb, de fontos jelzéseket kaphatunk az iskolából, a gyerek tanáraitól is. Szülőként már azzal is óriási lépéseket tehetünk, ha leülünk gyermekünkkel beszélgetni, rákérdezünk érzéseire, lehetőséget adunk, hogy kimondhassa a belülről feszítő érzéseket.
Éreztessük azt, hogy bármilyen reménytelenek is tűnik most helyzete, ránk mindig számíthat.
Igyekezzünk pozitív érzéseket táplálni benne, hogy elhiggye: ő is értékes és szerethető ember, hibái ellenére is. És mi vagyunk azok, akik feltétel nélkül és mindig szeretjük.
Ha úgy érezzük, tehetetlenek vagyunk, illetve nem érezzük biztonságban gyermekünket, pszichoterápiás kezelésen kérhetjük szakorvos segítségét.
Akkor, tíz évvel ezelőtt is odafigyelhettünk volna....
K.V.
