Az vesse rá az első követ... -hangzik az ismert mondás. Az Újszövetség szerint Jézus egy paráznasággal vádolt nőt mentett meg e szavakkal a megkövezés elől. De mit is takar ez a barbár szokás?

A megkövezés egy ősi rítus, a népharag kifejezője, melynek célja a bűnös kivetése a közösségből. Sőt! A megkövezés egyenesen a sátánt űzi el (ez a rítus a mekkai zarándoklatnak is része). A nagy nyilvánosság célja pedig az elrettentés és a megalázás egyben.

Ez a halál várt a házasságtörésért elítéltekre, akiket megkötöztek, gyakran beásták őket a földbe- a férfiakat derékig, a nőket lejjebb, és halálra kövezték őket. A törvény még a kövek méretét is szabályozta, s azt is kimondja, hogy ha e kövezés ideje alatt ki tudnak kecmeregni a földből, azok megmenekülnek.

S ha azt hinnők, hogy ezek a szokások a múlt ködébe vesztek, nagyot tévedünk. Az Amnesty International nevű emberjogi szervezet honlapján időről időre olvashatunk azokról a nőkről, akikre ez a fajta büntetés vár, s akiknek az érdekében más szerveztek is, többek között az Európai Parlament is felemeli szavát. 2006 novemberében például a következőket írja jelentésében az iráni nőkről:

"Irán 2005-ben 282 bejelentett halálos ítélettel - amelyek közül 111-et 2005 októbere és 2006 szeptembere között hajtottak végre - a világon a második legtöbb kivégzésért felelős, továbbá (...) 2002 decemberében életbe léptetett moratórium ellenére még mindig ítélnek a megkövezés általi halálra embereket, különösen nőket helytelen szexuális viselkedés miatt" (www.europarl.europa.eu)

A nemzetközi emberjogi szervezetek jelentése szerint tovább él a megkövezés hagyománya többek között például Szaúd-Arábia, Nigéria, Szudán és Banglades területén is. S hogy miért?

E számunkra barbárnak tűnő büntetés mögött az iszlám archaikus jogrendszere, a saria áll, melynek alapja a Korán illetve a Szunna (a Próféta és kortársainak hagyománya). A sariát pedig minden muszlim közösség gyakorolja, még ha nem is hivatalosan, s többnyire azért vívja ki az ellenszenvet mert számunkra enyhének tűnő bűnökért is kiszabható.

Hiszen a házastársi hűtlenség-tegyük a szívünkre a kezünket- a mi szemünkben azért nem érdemli ki a megkövezést...

K. V.