Ha energiamegtakarításról esik szó, először többnyire a megújuló energiaforrások bevonása jut az emberek eszébe. Napelemek felszerelése vagy geotermikus hőszivattyú működtetése azonban jelentős beruházással jár, és egyelőre a megtérülési időre vonatkozó számítások sem túl biztatóak. Persze a meglévő rendszerekben is vannak lehetőségek a fogyasztás visszaszorítására.
A medencék esetében
rendkívül fontos például, hogy a kötelező szűrőrendszer optimális vízáramlásáról gondoskodjunk, azaz a vízmozgást tegyük folyamatossá a tisztítószer-adagolók és a klórozó működése érdekében. A rendszer akkor a leghatékonyabb, ha a szivattyúzást a lehető leglassabb vízáramlási sebességgel működtetjük. A vízmozgás optimális sebességének elérésére létezik elektronikai megoldás. A maximális áramláshoz képest 20 százalékos csökkentéssel 50 százaléknyi energia megspórolható - állítja a Schneider Electric. Ebben a struktúrában a szűrőrendszer szivattyúját programozható kapcsolóóra kezeli, segítségével percre pontosan beállíthatjuk azt is, mikor üzemeljen a berendezés. De más cég, például az Orbis is kínál fűtés-, klíma- és úszómedence-rendszerekhez napi vagy heti beállítású kapcsolóórát.
A rendszer energiafelhasználását
a vízmelegítés, az elektromos medencetakarók és a medencevilágítás központi vezérlése is ésszerűsíti. Egyes megoldásokkal a medence világítását a környezeti fényviszonyoknak megfelelően állíthatjuk be. Létezik a vízhőmérsékletet szabályozó, a szivattyút és a világítást kezelő, teljesen automata felügyeleti rendszer is. A technológia ahhoz is adott, hogy mindezt akár mobiltelefonról vezéreljük.
Vannak azonban más lehetőségek is
az energiafogyasztás csökkentésére. Kutatások szerint például a háztartások teljes energiafelhasználásukat 4-15 százalékkal csökkentik, ha valós idejű visszajelzést kapnak a fogyasztásukról, és 74 százalékuk hajlamos változtatni energiafogyasztási szokásain, ha ehhez megkapja a megfelelő technológiai megoldásokat. Az „okos mérés" - amikor is a fogyasztó a jelenleginél sokkal pontosabb és gyakoribb információt kap energiafelhasználásának alakulásáról - bevezetése számos európai országban napirenden van egy uniós irányelv nyomán. Magyarországon a nyár elején zárult le az a kutatás, amely azt vizsgálta, mikor és hogyan lenne kiépíthető egy ilyen, a legolcsóbb energiát a leghatékonyabban felhasználó rendszer. Ez a felmérés azt az eredményt hozta, hogy ha az intelligens mérőkészülékek révén a háztartási eszközöket akkor használnánk, amikor a legkedvezőbb áron áll rendelkezésre az energia, a várható megtakarítással a háztartások 115 milliárd forintot nyernének, míg a környezeti haszon értéke meghaladná az 50 milliárd forintot.
Okos mérők a világban
Svédországban 2009-re minden fogyasztónál okos mérőt szereltek fel, Olaszország 2011-ig, Portugália 2015-ig tervezi hasonló rendszer kiépítését. A magyar felmérés szerint a rendszer hazai kiépítése 2014-től reális. A technológiai váltáshoz le kell cserélni a mérőórát, telepíteni kell a leolvasó eszközt, ki kell alakítani valamilyen adatátviteli közeget, meg kell oldani az adatok tárolását és feldolgozását, és nem utolsósorban létre kell hozni azokat a szabályokat, amelyek alapján az adatokat felhasználják az energiafogyasztás hatékonyságának növelése érdekében - állítja a Cason Mérnöki Zrt., amely például okos mérőkkel és adatátviteli megoldásokkal tud hozzájárulni a spóroláshoz. Nemrég a Cisco is bemutatta a háztartások számára készült rendszerét, amelynek segítségével - amennyiben a szolgáltató elérhetővé teszi a megoldást ügyfelei számára - átlátható és ellenőrizhető az otthoni energiafelhasználás. Egy asztali kijelző közli a korábbi és a pillanatnyi fogyasztási adatokat és az azokhoz kapcsolódóan kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét, s a háztartási berendezésekre vonatkozó információkra alapozva szabályozható és ütemezhető lesz a család energiafelhasználása. A készülék LCD érintőképernyőjén keresztül akár a házi medencéhez kapcsolódó energiafogyasztás is áttekinthető és ellenőrizhető, igaz, ma még csupán Amerikában.Fotó: Fényes Gábor
A cikk a Konyha&Fürdő magazin 2010/3. számában jelent meg.
