A társas fertőzés egy alapfogalom a szociálpszichológiában, az egyén csoportban, társas közegben, tömegben való viselkedésére használják.

Másokhoz hasonlóan cselekedni és gondolkodni alapvető emberi hajlandóság. Szerepet játszik ebben az utánzási képességünk is, mely a tanulás egyik fő formája, de emellett még számos más emberi tényező is. Az érzelmesség, a harag, az agresszió, az erőszak szinte járványos betegség módjára terjed az emberi tömegekben. S ennek az alapja, hogy az emberek sokszor utánozzák egymás viselkedését anélkül, hogy tudatában lennének.

Régóta tudjuk, hogy az agresszió erőszakot szül. Ha valaki, agresszíven viselkedik, ránk is ránk ragad az ő dühe, de ugyanez elmondható a jókedvről is, ha valaki mosolyog és nevet, előbb vagy utóbb mi is "hepik" leszünk.

A remeteség már eléggé nehezen kivitelezhető a mai világban, szinte lehetetlen társadalmon kívül élni, ebből adódik, hogy a közösség hatással van ránk, formál bennünket. S mivel nem szeretünk kilógni a sorból, erőteljes konformitás, azonosulás és beolvadás tudatunk van, tudattalanul is követjük a közösségben ható erőket, vagyis átvesszük a minket körbevevő csoport szokásait, magatartását, gondolkodását.

A társadalomtudósok már több évszázada megfigyelték, hogy a társas fertőzés a divat, az új politikai nézetek vagy új viselkedési típusok terjedésében szerepet játszik. Lássuk, most a divatot!

A divat tetten érhető az öltözködésben, a frizurában, a gondolkodásban, az ízlésben. Mindenki szeret divatosan öltözködni, a legfrissebb trendnek megfelelő lenni. A divatdiktátorok mindig kitalálnak valamit, ami népes táborban követőkre talál. Emlékezzünk csak a régi idők bubifrizurájára, a kockás ingre, a trapéznadrágra, a farmerlázra. A közelmúltból ismerős a "kátránybébi" effektus, vagyis az agyon barnított bőrszín vagy a pink-őrület.

Valamiért jobban érezzük magunkat, ha olyanok vagyunk, mint a többiek. S ez a valami, a beolvadási kényszer, eggyé válni a tömeggel, mert ha ezt tesszük, nem kell felelősséget vállalnunk magunkért.

Persze mindig vannak olyanok, akik nem akarnak a massza része lenni, ők a lázadók, a különcök. Olyanok is vannak, akik azért "deviánsok", a normától eltérők, mert nem tudják megtenni az újhullám követését, mivel az, sokszor jelentős anyagi terhekkel jár.

Tehát, ha olyanok vagyunk, mint a többség, mentesülünk a mássággal járó lelki terhektől, nem kell igazolni és megvédeni magunkat, hiszen kiköpött olyanok vagyunk, mint a többiek.

Pedig egy sikeroktató egyszer arról mesélt nekem, hogy a siker titka a másság. "Tartozz az öt százalékhoz, csináld azt, amit a 95 százalék nem tesz meg!"

Az a jó, hogy mindenki saját maga döntheti el, hogy mi jó neki, ugyanolyannak lenni, vagy különbözni. Ez belső döntés, és képes ellenállóvá tenni a társas fertőzéssel szemben.