Az anorexiát szélsőséges mértékű, önszándékú fogyás jellemzi, "könyörtelen törekvés a soványságra önéheztetés által, akár a halálig is." - ahogy az egyik kutató jellemezte. Azokat a személyeket tekintjük anorexiásnak, akik legalább 15%-kal könnyebbek, mint a legkisebb normális testsúlyuk.

Ismertem egy lányt, aki képes volt egész nap extrudált kenyéren és tejfölön lenni, hogy megőrizze soványságát, de még így is kövérnek érezte magát. Az anorexiásoknak sokszor torzul a testképük, és kövérebbnek látják magukat, mint amilyenek valójában. Ebből fakad tehát a táplálékmegtagadásuk vagy a mániákus tornázásuk. Az anorexia állandó fáradtságot, nyugtalanságot, gyengeséget, hajhullást is eredményezhet.

A legtöbb anorexiás beteg az egyetemista lányok közül kerül ki. A betegség kialakulásában döntő szerepe van a szociális tényezőknek, nevezetten annak, hogy a társadalmunk nagy hangsúlyt helyez a nők soványságára, leegyszerűsítve bizonyos nézetek szerint az a szép, aki sovány.

A másik véglet, a másik evési zavar a bulémia, melyet a zabálások, - vagyis nagy mennyiségű étel elfogyasztása rövid idő alatt - ismételt epizódjai jellemzik, majd az étel eltávolításának kísérletei következnek hányás vagy hashajtók segítségével.

A nagy falást követő megtisztulás miatt a bulémiások testsúlya viszonylag normális, ezért a betegség is sokáig rejtve marad. A bulémiás viselkedésnek nagy élettani ára lehet, a hányás és a hashajtók használata felboríthatja a test káliumegyensúlyát, amely kiszáradást, szívritmuszavarokat és vizeletszervi fertőzéseket eredményezhet, valamint fogromlás, állandó torokfájás, hasi fájdalmak, felfúvódás, emésztési rendellenességek is velejárhatnak.

A bulémia is gyakori fiatal nők körében, a szakemberek szerint a páciensek gyakran identitásérzés és önértékelés hiányában szenvednek, gyakran depressziósak. Ezek az emberek az ételt a hiány és az üresség kitöltésére használják.

Az evés bűntudattal jár az anorexiás és a bulémiás betegek számára. Az egyik már eleve elutasítja a táplálékot, mert fél, hogy elhízik, a másik nem tud ellenállni, elfogyasztja és utána szabadul meg tőle. Egyik megoldás sem jó a szervezetnek, mindkettő megbosszulja magát. Nem szabad, hogy az evés miatt lelkiismeretfurdalásunk legyen, sőt inkább akkor legyen bűntudatunk, ha nem táplálkozunk rendesen és veszélyeztetjük az egészségünket.