A boldogság nem más, mint az adott helyzettel való megelégedettség. Ez az érzés – leszámítva a szélsőséges eseteket – mindenki számára adott, elérhető, de tudni kell, hogyan jussunk el a hozzá Szondy Máté, a Károlyi Gáspár Egyetem adjunktusa szerint. A különféle felmérésekből kiderül, hogy a kiegyensúlyozott, derűs személyiség hozzávetően 50 százalékos arányban genetikai adottság, a felmenőktől örökölt hozomány, 40 százalékban az egyén hozzáállásán, viselkedésén múlik, és csupán 10 százalékban köthető az anyagi helyzethez, vagyis a gazdagsághoz.
Pénz helyett mozgás
A téli szürkeség például hosszú hónapok alatt mindenkire rossz hatással van, legyen bármilyen is az anyagi helyzete, egy napsütéses tavaszi napon pedig még a legszegényebbeknek is könnyebben húzódik mosolyra a szája. Azonban a külső rossz hangulat elleni védekezés nagyobb leleményt igényel azoktól, akik kevésbé tehetősek.
Ha nincs keret arra, hogy utazással vagy kisebb-nagyobb ajándékokkal kényeztessük magunkat, érdemes legalább némi mozgásra rávenni a szervezetet. Bár a kocogás kevésbé hangzik jól, mint egy karibi utazás, bizonyított tény, hogy a mozgás növeli a boldogságérzetet, a szervezetben az euforikus állapotot előidéző endorfin hormonok termelődését. Az aktivitás kreatívabbá is tesz, mert mozgás közben születnek a legjobb gondolatok, és felderít. De boldogabbá teszi az embert az is, ha másokért tesz valamit, legyen mégoly aprócska dolog is az. A lényeg, hogy tegyünk valamit, mert különben az unalom fenyeget, ami a kedvetlenség mellett hosszú távon lappangó ingerültséget, alvászavart, a szexuális étvágy csökkenését is okozhatja.
Önmagában az anyagi jólét egyébként is sokféle buktatót hordozhat magában a boldogság állapotának elérése útján – hangoztatja Szondy Máté. Kísérletek bizonyították, hogy már a pénz, egy bankjegy puszta látványa is befolyásolhatja az embert: általa a szemlélőben igen gyakran az önzés érzése kerekedik felül. Márpedig az önzőség eleve a boldogság ellen hat, hiszen az öröm általában csak másokkal megosztva lehet teljes. Akit a pénz bűvölete elragad, az könnyen kerülhet negatív spirálba. Újabb és újabb vásárlással, a javak halmozásával próbál boldogságra szert tenni, de mert nem éri el, még újabb termékeket, mondjuk, új autót vesz. „A boldogság e hamis érzését a különféle vásárlásra csábító reklámok csak erősítik. A kiegyensúlyozott, szuverén személyiséget kevésbé lehet beültetni ebbe a hintába.” A csupán az anyagi javak birtoklásától boldogságot remélő ember gyakran nem is érti, hogy egy őszinte beszélgetés, vidám hangulatú társalgás vagy akár kiruccanás a zöldbe önmagában örömet okozhat – magyarázza a szakember.
Boldog kor
A boldogságra való képességet az életkor is befolyásolhatja. Meglepő módon éppen öregkorában lehet az ember a legboldogabb – persze, ha betegségek nem kínozzák. Ennek megállapításához a világ különböző sarkaiban, különböző társadalmi helyzetben lévő azonos korú alanyokat vizsgáltak a kutatók. Időskorban ugyanis az ember bölcsebbé válva inkább tudja kezelni a konfliktusokat, jobb rálátása van az élethelyzetekre, s ezekben kiismerve magát saját reakcióit is képes könnyebben kezelni, és derűsebben fogadja el az életet. A tovatűnt ifjúságot visszasírók könnyen elfelejtik a fiatal korral járó rengeteg identitászavart, az önértékelés körüli kínokat, az érzelmi vulkánkitörések kezelhetetlen folyamát, amíg – jó esetben – eljutottak az érett személyiség kialakulásáig.
Persze azt a szakember sem vitatja: nyilván boldog időszakai is lehetnek a fiatalabb éveknek. Az életút boldogsággörbéje általában a 45 éves kor körül a legmélyebb. Ekkor új életszakasz kezdődik, sokan viszont képtelenek a váltásra, mint a motorbiciklin ősz hajukat a szélben lobogtató öregedő macsók, a korukat festékréteggel elfedni igyekvő miniszoknyás dámák, akik tévúton járva mind görcsösebben hajszolják a már ismert boldogságot – emeli ki a terapeuta.
A boldogság eléréséhez elengedhetetlen a negatív élmények elfogadása és a továbblépés képessége. Nem szabad „fetisizálni” a boldogságot: ha az emberi természetből fakadó, időnként jelentkező lehangoltságkor azt érezzük, hogy „boldogabbnak kellene lennem”, az rendkívül nyomasztó, és garantálja a boldogtalanságot. A szakember felhívja a figyelmet arra, hogy a számunkra felkínálkozó apró örömök tudatos keresésével hamarabb visszanyerhetjük a kellemes életérzést, ehhez gyakran elég például egy gyertya fényébe nézni vagy egy elismerő mosolyt kicsikarni.
Más szemmel
A boldog ember a környezete számára is kellemesebb, mert toleránsabb, elfogadóbb, mint az önmagával és a világgal is állandóan harcoló másik. Aki boldogtalan, mindenben a rosszat látja meg, hajlamos a gyűlölködésre, másoknak az övétől eltérő véleményét könnyen a személyét ért támadásnak fogja fel, amire agresszíven reagál. Máris kész az ördögi kör, ahol boldogságnak se híre, se hamva.
Pedig boldog pillanatok eléréséhez elegendő csak némiképp életmódot változtatni. Például felmérések szerint naponta átlagosan három-négy órát ülünk a tévé előtt, miközben a családtagjainkkal a beszélgetés néhány percre szorítkozik. Az arányok módosításával kiléphetünk saját burkunkból, aminek a jutalma a szeretetteljesebb légkör kialakulása. A rendszeres mozgás, sportolás, különösen a csapatjátékból adódó közösség összetartó ereje tehet jót az életminőségnek. Jó tudatosítani magunkban, hogy lehetőleg a panaszok, sérelmek helyett pozitív élményeket adjunk közre a napi történésekből. Állítsuk be a szemünket a jó dolgok észlelésére, meglepően gazdag lesz a lajstrom, és máris jobban érezzük magunkat!
– timár –
Forrás: MTI
Illusztráció: archív
A magyar panaszkultúra
A magyarok nemzetközi összehasonlításban is a borúlátók közé tartoznak. Ez azonban nem egyenlő a depresszióval vagy a boldogságra való képtelenséggel – húzza alá Szondy Máté. Az okkal, ok nélkül szomorkodás, búsongás okai között a magas fokú panaszkultúra emelhető ki, aminek történelmi gyökerei lehetnek. Közrejátszik a ránk jellemző alacsony bizalomszint, ami más népekével összevetve a napi életben adódó helyzeteknél a kollektív, egymásra támaszkodó megoldások helyett inkább az egyéni út keresésére vezethető vissza. Ha elnagyoltan is, de ugyancsak fellelhető a magyar magatartáskultúrában az úgynevezett tanult tehetetlenség, amikor valamiféle kihívásra eleve lemondóan reagálunk. E kishitűség a diktatúrákat átélt nemzetek közös sajátossága, ami persze nehezíti a boldogság megragadását is.
Bruttó nemzeti boldogság
Bhutánnak köszönhetően a „bruttó nemzeti boldogság” (gross national happiness – GNH) indexével bővült az országok hivatalos fejlettségi mutatóinak tárháza. A GNH az anyagi jólét és a lelki béke egyensúlyát próbálja számszerűsíteni. Mostanra az ENSZ elfogadta, hogy a hazai össztermék, a GDP és a nemzeti össztermék, a GNP mellett lehessen „össznépi” boldogság, pontosabban népi összboldogság-mutató is a nemzetközi összevetésekben (részletesebben lásd a Piac & Profit 2010/4. számában).
