Az óraátállításkor nyert perceket felesleges számolnunk, hiszen nem az alvás mennyisége, hanem a minősége a fontos. Emellett nem mindenesetben a vekker mondja meg, mikor alszunk, és mikor vagyunk ébren. Hányszor fordul elő velünk, hogy a csörgés előtt felébredünk már, vagy a negyedik alkalommal nyomjuk be a „szundi” funkciót és képtelenek vagyunk kikelni az ágyból? A magyarázat erre a szervezetünkben működő belső óra, amely felülírja a mechanikus és digitális szerkezeteket.

Az alvás-ébrenlét váltakozása ugyanis egy úgynevezett cirkadián ritmust ír le. Sokáig vita tárgya volt, hogy mi szabályozza ezt a ritmust. Több kísérletet végeztek, amelyek során a vizsgálatban résztvevő személyeket hónapokon keresztül elzárták a külső környezet ingereitől, mint a napfénytől, tv-től, telefontól stb. Ebből kiderült, hogy alapvetően a „belső óra” a szervezetünkben, az, ami a cirkadián ritmust szabályozza, de ezt a külső tényezők nagymértékben befolyásolják, a mesterségesen meghatározott 24 órás napokhoz igazítják.

Ezeket külső időtagoló tényezőknek, német nevük alapján „Zeitgeber”-eknek nevezzük. Ha az alvás-ébrenlét megszokott ritmusát valami megzavarja, akkor alakulnak ki a cirkadián ritmuszavaroknak nevezett alvásproblémák.
Az alvást zavaró tényezők között jól ismert az „időzóna váltás szindróma”. Ha repülőgéppel utazunk több időzónán át, akkor megérkezésünk után gyakran kell pár nap, mire „magunkhoz térünk”. Az óraátállítás az ehhez hasonló módon okozhat alvászavarokat, vagyis a cirkadián ritmusunk zavart szenved - egyrészt a napfelkelte és napnyugta hirtelen más időpontban történő jelentkezése, illetve a megszokotthoz képest egy órával eltolódott alvás-ébrenlét ciklus miatt. A szervezetünk általában csodálatos módon tud alkalmazkodni a fokozatosan bekövetkező változásokhoz. Azonban ha valamilyen hirtelen változás következik be a külső tényezőkben, akkor az átmeneti, ritkább esetben tartós alvásproblémát okozhat. Ezek a külső hatások a téli időszámítás kezdetén nem okoznak különösebb problémát, de a legújabb kutatások azt mutatják, hogy a nyári időszámítás kezdetén megnövekszik a balesetek, szívinfarktusok száma, s a szervezetünk alkalmazkodása jó pár napba, esetleg hetekbe telhet.

A belső órát azonban nem csak külső tényezők állíthatják el. 55 év felett gyakran előfordul, hogy szervezetünkben bekövetkező változások miatt az alvás-ébrenlét ritmusunk működésében zavarok lépnek fel. Szerencsére ma már létezik olyan megoldás, amely a hagyományos altatókkal szemben nem „kupán” vág minket, hanem a belső óra működését állítja be. Ezért ha alvásproblémákat észlel, azokat mindenképpen beszélje meg háziorvosával!

Tudományos oldalról megközelítve a dolgot a kutatók véleménye megoszlik arról, hogy okoz-e az óraátállítást alvászavart, vagy nem. Egyrészt úgy gondolják, hogy legalább 3 óra időeltolódás szükséges ahhoz, hogy a napi ritmusunk zavart szenvedjen, másrészt az őszi óraátállítás egy 25 órás napot eredményez, amely közelít a külső időtagoló tényezők által nem befolyásolt, belső óránk által meghatározott naphoz.

forrás: www.pihentagyuak.hu