Ez a kicsiny, törékeny asszony szikla szilárd hitével és szeretetével képes volt arra, amiben a XX. század már régen nem hitt: igenis, egyetlen ember is tehet valamit - nem is keveset - az egész emberiségért, százezrekért, egy jobb világért.
Teréz anya Agnes Gonxha Bojaxhiu néven látta meg a napvilágot egy három gyermekes albán családban, 1910-ben. Agnes csupán 9 éves volt, amikor édesapja meghalt.
Anyja kézimunkákat készített, s ezek árából éltek négyen. Az anya a Szent Szív egyházközség tagja volt, s bár nehéz volt megélniük, arra tanította gyermekeit, hogy a náluk szegényebbeken segíteniük nem "jótétemény", hanem kötelesség.
Agnes 12 éves volt, amikor - mint vallotta - egy belső hang a szegények megsegítésére szólította fel. Tizennyolc évesen határozta el, hogy Isten jegyes lesz, s három év múlva tett szerzetesi fogadalmat.
S hogy miért éppen a Teréz nevet választotta? "Én azokat szeretem, akik egyszerűek, mint Szent Thérése de Lisieux, Jézus kicsi virága. Őt választottam névadómnak, mert hétköznapi dolgokat tett nem hétköznapi szeretettel".
Már több éve tanított földrajzot a rend kötelékében fiatal apácáknak, amikor 1946-ban sugallatot kapott Istentől, hogy a szegények legszegényebbjeivel kell törődnie, Indiában.
A sugallat akkor érte, amikor Darjeelingbe indult vonattal, lelkigyakorlatra. A szerelvény az indiai kasztrendszer teljes valóját megmutatta: a harmadosztályú kocsikban elviselhetetlen volt a zsúfoltság és az emberek arcáról leolvasható volt a nyomor.
Ettől kezdve áldozatos munkával küzdött a "testi és lelki lepra" ellen: segített az AIDS-től, éhségtől, leprától szenvedőknek, fáradhatatlanul dolgozott a muzulmánok és a hinduk közötti ellentét legyőzésén, amerre járt, békességet és megértést hirdetett.
"Nemrégiben rátaláltam egy kislányra az utcán. Isten tudja, hány napja nem evett már! Adtam neki egy darab kenyeret. A kislány azt mondta: 'Félek megenni ezt a kenyeret, mert félek, hogy újból éhes leszek, amikor elfogy.' Ez az igazság. Soha ne fordítsunk hátat a szegényeknek, hiszen hátat fordítva Krisztustól fordulunk el!"
Elgondolkodtató az is, amit a nyugati városok szegénységéről mondott: szerinte ma a legnagyobb, a legeslegnagyobb betegség a világon, hogy az emberek a városokban nem tudják megtenni, hogy szívüket-kezüket nyújtsák a másiknak, mert ahhoz, hogy megtegyék, ismerniük kéne egymást. "A megismerés vezet el a szeretethez, a szeretet pedig a tetthez".
Végül az Egy csepp a tengerben tanítása követőkre lelt: a Teréz anya alapította irgalmasrend kötelékében mára több mint 4000 nővér, 300 szerzetes él és tesz embertársaiért hárommillió önkéntessel vállvetve a világ csaknem 150 országában.
DDL
