"Asszonyokat és gyerekeket előre" - hangzott a Titanic-on, ám a forradalmak idején általában hátra küldték őket, biztonságos helyekre, legnagyobb feladatuk az volt, hogy hazavárják harcoló férjüket. Ám mindig akadnak kivételek. Éltek olyan nemes asszonyok, akik bátran szálltak szembe minden veszedelemmel.

A történelem talán leghíresebb nője, Jeanne D'Arc, az orléansi szűz. Ő a szó szoros értelmében harcolt, hadsereget vezetett és Orleans városát védte a 100 éves háború idején. A fiatal lány isteni jelenések által vezérleve volt képes megvédeni a francia várost az angoloktól. Tetteit eleinte csodálták és hálát adtak az égnek, hogy e falusi lány képes megvédeni Franciaországot.

Azonban a hatalom úgy diktálta, hogy a lánynak el kell vesznie, mert túl nagy befolyással bírt a király felett. Végül az angolok fogságába esett. Boszorkányság vádjával pert indítottak ellene, hamis tanúk bevonásával és Jeanne testi, lelki kínzásával végül sikerült őt máglya halálra ítélni. A sors fintora, hogy az eset után 25 évvel az angolok kiűzése után VII. Károly jóvátételi pert indított. Így törölték a vádakat ellen, a 20. században szentté és Franciaország második védőszentjévé avatták.

Nemzetünk nagy írója, Jókai Mór is egy asszonynak köszönheti, hogy életben maradt az 1848-as forradalom után. Az író Tardonán bujdokolt az önkényuralom bosszújától félve. Felesége, a kor ünnepelt színésznője, Laborfalvi Róza szerzett neki menlevelet, így Jókai visszatérhetett Pestre. A női észjárás és alázatosság mentette meg nagy írónk karrierjét, és talán életét is.

Kossuth Zsuzsannának köszönhető, hogy a szabadságharc alatt normális körülmények között tudták a betegeket ápolni. Kossuth Lajos nevezte ki húgát "az összes tábori kórházak főápolónőjének". Az asszony 3 hónap alatt több mint hetven tábori kórházat alapított, így tisztes módon elláthatták a sérülteket. Kitartóan küzdött az egészségügyi helyzet javításáért az ország egész területén. Nő létére több borzalmat láthatott, mint sok férfi.

Nem csak egy-egy nő emelkedett ki a történelem folyamán, hanem sokszor az összefogás tette az asszonyokat naggyá. Az egri nők, kik említése már kezd közhellyé válni, mégis érdemes megemlékezni arról, hogy férfiakat megszégyenítő módon, harcoltak a várfalon. Nem ebédet főztek, hanem forró szurkot, amit egyenesen az ellenség nyakába öntöttek. A 20. századból pedig egy aktuális példát említenék, 1956. december 4-án az asszonyok tüntetését. A nők a szovjet csapatok bevonulására emlékeztek. Feketébe öltözve, zászlókkal és koszorúkkal vonultak némán. A Névtelen Hős sírjánál lerótták tiszteletüket. Fiatal lányok és idős asszonyok is tagjai voltak a több ezres tömegnek.

"Amint megtanulsz bízni magadban, megtanulsz élni."

( Johann Wolfgang von Goethe)

Csepely Tímea