.
"Egy Kisagotami nevű nőnek meghalt az egyetlen gyermeke. Nem bírván elfogadni az elfogadhatatlant, egyik embertől a másikig rohangált, s gyógyszert keresett, amely visszahozza a gyermeket az életbe. Azt mondták neki, a Buddhának van gyógyszere.
Kisagotami elment tehát a Buddhához, tisztelettel köszöntötte, majd megkérdezte tőle: - Tudsz olyan gyógyszert készíteni, amely visszahozza a gyermekemet a halálból?
- Ismerek ilyen gyógyszert - felelte a Buddha. - De az elkészítéséhez szükségem van bizonyos hozzávalókra.
Az asszony megkönnyebbülve kérdezte: - És milyen hozzávalókat kívánsz?
- Hozz nekem egy marék mustármagot - felelte a Buddha. Az asszony megígérte, hogy szerez, ám amikor elindult, a Buddha utána szólt: - De olyan háztól hozz nekem mustármagot, ahol nem halt meg se gyerek, se házastárs, .se szülő, se szolgáló!
Az asszony ezt megígérte, majd házról házra járva elindult mustármagért. Az emberek minden házban szívesen adtak volna neki mustármagot, ám mikor megkérdezte, történt-e a házban haláleset, nem talált olyan otthont, ahová a halál ne látogatott volna el - az egyik házból egy kislányt ragadott magával, egy másikból egy szolgálót, máshonnan férjet vagy a feleséget. Kisagotami képtelen volt olyan házat találni, ahol ne szenvedtek volna a haláltól.
Miután pedig látta, hogy nincs egyedül fájdalmában, az asszony magára hagyta gyermekének élettelen testét, és visszatért a Buddhához, aki mély együttérzéssel így szólt hozzá:
- Azt hitted, hogy csak te egyedül vesztetted el a fiadat; ám a halál törvénye az, hogy az élőlények körében nincs állandóság.
Kisagotami a keresés során megtanulta, senki sem él szenvedés és veszteségek nélkül. Nem csak őt egyedül sújtotta e szörnyű szerencsétlenség.
Ez a felismerés ugyan nem szüntette meg a veszteség miatti szenvedését, ám csökkentette azt a szenvedést, amely e szomorú tény elleni küzdelméből eredt."
(Forrás: Őszentsége a Dalai Láma és dr. Howard C. Cutler: A boldogság művészete című könyve)
