1730-ban járunk, Párizsban: egy ősz, rongyokba csavart javasasszony görnyed épp egy kilencéves lányka pici tenyere fölé. "Meglásd, egy szép napon a király ágyasa leszel"-mondja neki. Hat év sem telt bele s a jóslat beigazolódott: a lányt ekkor már Mme Pompadournak hívják.
Egyetlen ember volt, aki nem csodálkozott a jóslaton, amit a kislány kapott: Pompadour anyja. Ő ugyanis igazán ambiciózus nő volt, s minden ezirányú vágyát a lányán élte ki. Születésétől fogva csak "Reinette"-nek, azaz Kiskirálynőnek becézte gyermekét, hogy tudatosítsa benne, mi a "jogos jussa" az élettől. #img3#
16 évesen a kishölgy elkápráztatta a város vezető elitjét, az egyik társaságbeli báró pedig szerzett neki egy nyugodalmas természetű papucsférjet, valamint egy kastélyt is ajándékozott neki, mely egészen véletlenül nagyon közel volt XV. Lajos nemrégiben vásárolt vadászházához...
A királlyal való találkozót anya és lánya gondosan kitervelték. Feltűnő színekben pompázó ruhájában Pompadour a király megszokott útvonalán, egy hintóban várt arra, hogy Franciaország első embere vadászat közben elhaladjon mellette.
Lajos, megpillantva a csodás jelenséget csak ennyit mondott: "Morceau du roi", azaz: " a király prédája lettél!"
A középosztálybeli, ezért "szégyenletes múltú" szeretőnek Versaillesben rengeteg intrikával kellett megharcolnia. Ráadásul XV. Lajos sem volt az az erős, magabiztos férfiúi jellem, aki megvédhette volna. A király igen labilis természetű volt, állítólag kedvenc témái a betegségek és a halál körül forogtak, depresszív hajlamú volt és örökké anyáskodó bátorításra szorult.
Mme Pompadour minden energiáját kimerítette, hogy Franciaország első emberét szórakoztassa: érdekes történetekkel, pompázatos színdarabokkal kereste a kedvét.
Amilyen csodásnak hat, hogy markában tartotta a királyt és saját kedvére költekezhetett egy ország vagyonából, olyan fárasztó is lehetett a király kéjnőjének lenni. #img2#
"Az élet, amelyet folytatok, szörnyű" - panaszkodott egyik barátjának 1749-ben. "Egy percet sem tudok magamra fordítani."
Pompadour 14 évig volt a versailles-i palota "uralkodónője". XV. Lajos iránta érzett szenvedélyét persze, ahogy a hölgy természetes bájai fonnyadni kezdtek, barátság váltotta fel, de a király az asszony haláláig kikérte a véleményét szinte mindenben. Még a király nőügyei felett is átvette az irányítást, így egyeduralmát senki sem veszélyeztette.
D.D.L.
