Pedig ez - az 1989-es - volt az első országosan is jelentős március tizenötödikei megemlékezés, bár ekkor még nem volt piros betűs ünnep, ehelyett az évforduló alkalmából április 11-ét, a forradalmi törvények szentesítésének napját nyilvánította az országgyűlés állami ünneppé.

Az ötvenedik évfordulón a megemlékezések több helyen zajlottak, és a korabeli újságok szerint óriási érdeklődés övezte őket, így például a Múzeumkert kapuján olyan tömeg áradt befelé, hogy "a sokaság a rendőrök kordonját valósággal széjjel szórta, mire azok kardot rántottak, s lapjával ütve a népet, verték el a kaputól a melyet erre bezártak. Csak később nyílottak meg újra a kapuk s már most föltartóztathatatlanul tódult be a nép. Az elsők futva rohannak a Múzeum lépcsőjéig. Elfoglalják az egész teret, megmásszák Arany szobrát. Ameddig a Múzeum lépcsőjéről a szem ellát, mindenütt ember" - szól az egyik híradás az aznap történtekről.

Az ünneplő tömeg létszámát az újságok körülbelül nyolcvan-százezer főre becsülték, nemcsak a Kálvin tér, hanem a környező utcák is tele voltak emberekkel. Utoljára ilyen sokaságot Budapest Kossuth temetése napján látott.

A hangulat azonban nem volt a legbékésebb, a szónokok beszédét hol éljenzés, hol "morogva tiltakozás" kísérte, s a különböző politikai nézetűek között a feszültség olyan nagy lett, hogy végül a Várban tömegverekedés tört ki a szocialisták és a polgárság egyes csoportjai között.

A másnap megjelenő lapok azonban nagy lelkesedéssel számoltak be a "szabadság-ünnepről": "igaz hazafiúi örömmel és megilletődéssel mondhatjuk el, hogy 1898. március 15-ike is szép, magasztos és emlékezetes nap volt." Reméljük, a miénk is az lesz...

A http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=12872&page=1 felhasználásával