A Szuper Nő Szindróma egy olyan csapás, ami manapság rengeteg nőt érint. A Szuper Nő mindenkinek meg akar csinálni mindent, tökéletesen, anélkül, hogy magára időt fordítana. Sajnos, ahogy a nők egyre jobban háttérbe szorítják a saját szükségleteiket és vágyaikat, egyre gyorsabban realizálják, hogy a Szuper Nő Szindróma közel sem szuper. Talán lassan megtanulják félrelökni a tökéletességre való igényt és az ütemterveket - időt engedve maguknak a meditálásra, relaxálásra és a saját elfoglaltságaikra.
A Szuper Nő Szindróma a nők jogainak kiterjedése, az egy háztartáson belüli két kereső szükségessége, a médiában szereplő nők és a másokról való gondoskodás ösztönös vágyának eredménye.
Minden nap látni nőket a TV-ben és a hírekben, akik hibátlanul ápolják a karrierjüket, az otthonukat és a családjukat. Ennek utánzása nagy nyomásnak tesz ki mindenkit. A nők ugyanolyan versenyképesek tudnak lenni, mint a férfiak, és gyakran még maximalistábbak is. Habár a nők sok jogra tettek szert, még mindig van miért harcolniuk az otthoni fronton. Tekintet nélkül arra, hogy dolgoznak-e, vagy sem, még mindig a nők vállalják a háztartás és a szülői felelősség oroszlán részét. Ehhez még adjuk hozzá a karriert, és kész a katasztrófa. Ébredés, reggeli készítés a családnak, uzsonnacsomagolás a kölyköknek, elvinni őket az iskolába, nyolc óra munka, elmenni a kölykökért a babysitter-hez, elvinni őket a különórákra, vacsorakészítés, takarítás, segíteni a házi feladatban, mosás, e-mail csekkolás, lefekvés.
Hogyan gyógyítsuk ki magunkat a Szuper Nő Szindrómából?
Engedjük meg magunknak a tökéletlenséget. Úgy tervezzük meg előre a napunkat, hogy a menetrendbe eleve kalkuláljunk be néhány apró "hibát". Az edények tornyosulhatnak a mosogatóban vacsora utánig, a mosást meg lehet csinálni szombaton is, és a gyerekeket sem kell beíratni minden különórára, amit az iskolában tartanak.
Harcoljunk, elsősorban saját magunkkal! Nem kell nekünk megírni a gyerek szülinapi zsúr meghívóit, megsütni a tortát és kitakarítani a házat - ha nem élvezzük. Válasszunk ki egy-két dolgot, amit szívesen megcsinálunk, és gyűjtsük be mások (család vagy munkatársak) segítségét a többihez.
Tartsuk szem előtt a prioritásokat! Ha a gyerekekkel töltött időt prioritásnak tartjuk, akkor szervezzük úgy a napunkat, hogy jusson rá idő! Nem jó, ha azon kapjuk magunkat este, miután ágyba dugtuk őket, hogy az egész napot végig rohantuk anélkül, hogy beszéltünk volna velük.
Adjunk magunknak engedélyt! Engedélyeznünk kell magunknak, hogy ne legyünk tökéletesek. Csináljunk mindent olyan jól, ahogy tudunk, de nem kell minden szerepben tökéletesnek lennünk.
Legyen időnk magunkra! Iktassunk be az ütemtervünkbe némi "én időt". Találjunk egy új hobbit, járjunk edzeni, vagy meditáljunk napi 15 percet. Akármit is élvezünk, kezdjük el integrálni az életünkbe, hogy legyen egy kis időnk relaxálni és számba venni, hogy mi az, ami igazán fontos.
