Abraham Lincoln, Kép: wikimedia

Az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány elnöke szerint számos okra vezethető vissza a fenntarthatatlanság, ezek pedig mind, kivétel nélkül emberi tényezőkre vezethetők vissza. Íme a növekedés receptje, amit mindenki saját lelkiismerete szerint kezeljen – avagy hogyan legyünk boldogtalanok?

• Hozz létre egy problémát, hogy legyen mit kijavítani! Az ökológus egy árvizet hozott fel példának. Hagyni kell, hogy a víz mindent elvigyen, és akkor már lesz indok arra, hogy gátat építsenek, munkát adjanak az embereknek, felpörög a termelés, nő a GDP…
• Pocsékolj, amennyit csak lehet! E parancsnak pompásan eleget tesz az emberiség, hiszen az elsődleges anyagfelhasználásunk évente jelenleg 10,6 tonna, holott a fenntarthatóság érdekében ennek 4 tonnánál nem lenne szabad többnek lennie!
• Taszíts adósságba minél több nemzetet, vállalatot, egyént! Találó gondolat, hiszen, mint tudjuk, az adósság növekedésre kényszerít. Az adósságot pedig két módon adhatjuk vissza, megszorításokkal és/vagy növekedéssel. Egy kimutatás szerint a világ 60 legszegényebb országa az elmúlt 30 évben 540 milliárd dollár kölcsönt vett fel, 550-et fizetett vissza, és még 523 milliárd hátra van! Köztudott az is, hogy a leggazdagabb, legfejlettebb országok a leginkább eladósodottak. A pénzt beruházásokra fordítják, ami tovább pörgeti a gazdaságot.
• Ne gondolkodj a jövőn, élvezd a biztosat – most! Ez a rövid távú gondolkodás biztos receptje! A kamat ugyanis diszkontálja a jövő költségeit és bevételeit. A jelen élvezete mindig előbbre való, mint a jövő – hát még a hosszú távú! Amit ma megeszel, az már a tiéd, de hogy mit fogsz enni 60 év múlva, ki tudja? Az se biztos, hogy lesz-e még 60 év múlva is élhető élet, vagy akár csak ennivaló?

  

  Kép: pixabay

• Építsd a magasabb erkölcsi kontrollt! A technika válasz! Ez a gondolat a nyugati gazdaságok legismertebb kritikusától, a nem túl optimista német közgazdásztól, Ernst Friedrich "Fritz" Schumachertől származik. „A történelem folyamán a modernitás kísérlete az első alkalom, hogy az emberi társadalom olyan motivációk és elvek nélkül kísérel meg élni, amelyek az anyagi-gazdasági szempontok fölött állnak. A kísérlet kudarcot vallott, mert a modern társadalom a legjobb úton halad afelé, hogy mind a természetet, mind a társadalmat elpusztítsa.”
• Alapozz az emberek anyagi vágyaira, a kapzsiságra! A gondolat Charles Eisenstein: Megszentelt gazdaságtan című munkájából származik: „A pénz tönkreteszi a Földet, hisz kiraboljuk az óceánokat, az erdőket, a termőföldet és minden fajt, hogy jóllakassunk egy kapzsiságot, amely nem ismer határokat.”
  A 11. korong

  Él egy törzs békésen egy szigeten. Az egyik családnak nyula van, a másiknak csirkéje. Egymást segítik az emberek, és akkor is adnak csirkét a másiknak, ha az nem tud nyulat adni érte, mert tudja, hogy fordított esetben is számíthat a másikra! Megérkezik a fehér öltönyös, kalapos úr, aki kineveti őket. Rosszul csináljátok, megmutatom hogy kell! Hozzatok egy tehénbőrt! Vágjatok belőle 10 korongot! Egy korong értéke egyenlő egy csirkével. - Ó, de érdekes, köszönjük a tanácsot – mondják a bennszülöttek. De mivel hálálhatnánk meg az innovációt? – Ó semmiség – válaszol a fehér öltönyös, csak annyit kérek, hogy jövőre adjátok nekem a 11. korongot!

• Alakítsd át a társadalmi együttműködést versennyé! A növekedés verseny nélkül nem megy. A verseny pedig előbb-utóbb kiüresíti az olyan emberi értékeket, mint a kölcsönös megbecsülés vagy a szeretet, és itt jön példaként a címadó 11. korong története!
• Keltsd fel mások, távoli kultúrák vágyait a Te életformádra! – legyenek azok például turisták vagy bevándorlók. Ők pedig eljönnek! Frusztrálja őket, hogy neked valami olyasmid van, ami neki nincs, és kell neki! Vágyik rá, hogy költsön, és azt egye, igya, amit te, vagy vágyik a biztonságodra, a házadra, az iskoláidra.
• Az értékválság, a kölcsönös nagylelkűség gyengülése, a finom társadalmi szövetek felbomlását okozza. A gazdasági növekedés, a verseny együtt jár a jóléti forma színvonalának emelkedésével. Gyerekeinket pedig már nem a családokban oktatják, hanem az iskolákban, betegeinket nem otthon, hanem a kórházakban ápolják. Lassan, de biztosan fellazulnak a finom társadalmi szövetek.

Kép: publicdomainpictures

Végül összefoglalójában maga az előadó tette fel a kérdést, hogy akkor most valójában miért is van szükség a növekedésre? Egyrészt – válaszolta meg  Gyulai Iván - mert a makrogazdasági modell intézményrendszere, a kamatos kamat és a hitelezés mindent növekedésre kényszerít. Másrészt, mert kamat átrétegzi a munkával szerzett jövedelmeket, az adósoknak növekedni kell, hogy megadhassák adósságaikat, a nyerteseknek pedig az újabb befektetések miatt van szükségük növekedésre. Harmadszor a növekedés a növekedést szolgálja, nem pedig a társadalmi jólétet. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban azért, mert a pénz intézményrendszerének foglyai vagyunk: ha van, akkor azért, ha nincs, akkor meg azért!

Teilhard de Chardin, a tudományos gondolkodás és a vallásos lelkiség egymásrautaltságát hirdető francia jezsuita teológus, filozófus és paleontológus így fogalmazott:

„... minden látszattal ellentétben végső soron nem gazdasági tartalékaink mennyiségétől, hanem értelmi és érzelmi képességeink intenzitásának növekedésétől függ az Emberiség sikere vagy kudarca.”