Hallgatás
"Ha szeretsz, érezned kell, mire van szükségem!"
Partnerünktől nem várhatunk el látnoki képességeket, és ne várjunk arra sem az ágyban némán, hogy egyszer csak minden úgy alakul, ahogyan elképzeltük. Lehet, hogy társunknak halvány sejtelme sincs arról, hogy nekünk valami nem tetszik, esetleg valami hiányzik. (Bár kényelmes álláspont a szexuális kívánságok teljesítésének felelősségét a másikra hárítani.) Hosszú távon azonban meglehetősen kevés eredménnyel kecsegtet.
A "Tudnod kellene, mire van szükségem..." elvárás azt tükrözi, hogy nem szívesen vesszük magunkra a felelősséget ezekben az esetekben. Azt gondoljuk - tévesen -, hogy a szexuális kívánságok közlése sebezhetővé tesz a másik előtt. Sokkal egyszerűbbnek tűnik, ha partnerünket kiáltjuk ki vétkesnek: ha ő több figyelmet szentelt volna nekünk, most minden rendben lenne...
NE FELEDJE! A szexuális élvezetet senki sem fogja nekünk ezüsttálcán szervírozni! Az elképzelés, hogy a másik illetékes abban, hogy megteremtse számunkra a földi paradicsomot, szomorú, mert teljes passzivitásról tanúskodik. A végén pedig azt vesszük észre, hogy már nem is kívánjuk a szexet...
Ennél sokkal célravezetőbb, ha előállunk saját javaslatainkkal ahelyett, hogy társunk szexuális közeledését mindenestül visszautasítanánk.
 

Önteltség
"Na, milyen voltam, szívem?"
A teljesítménnyel kapcsolatos gondolatoknak nincs helye az ágyban! Ha a szexnek tétje van, mondjuk, hogy minél tovább húzzuk az orgazmust, vagy hogy a pózok teljes repertoárját felvonultassuk, a problémák máris elkezdődnek. Ezért az a kérdés, hogy "Milyen voltam?", kizárólag arra alkalmas, hogy a vágyat megszüntesse. Hiszen ez a tipikusan "hímsoviniszta" kérdés visszaigazolást igényel, valamiféle minőség-ellenőrzéshez hasonlítható, s minden, csak nem erotikus.
Való igaz, a férfiak a szexuális potenciát és a férfiasságot szorosan egymáshoz tartozó fogalomként kezelik. A férfiasság visszaigazoltatásának azonban az lesz a következménye, hogy a partner egyre inkább úgy érzi, mintha kívülálló vizsgáztató lenne. (Még akkor is, ha a férfinak valójában nem a saját kielégülése a legfontosabb, hanem tényleg odafigyel a másikra.)
Az ilyen teljesítménykényszerben szenvedő férfiak partnereinek gyakran az az érzése támad, hogy a másik nem "végigéli" velük a szexet, hanem "végrehajtja" rajtuk. Ez a megállapítás nem is jár messze az igazságtól, hiszen azok a férfiak, akiknek a potenciáljukról történő visszaigazolás olyan fontos, bizony gyakran rossz néven veszik, ha az együttlét során a másik nem "olvad el". Ez lehet az egyik oka annak, hogy a nők színlelik az orgazmust.
FONTOS! A legtöbb nő olyan férfit kíván magának, aki elegendő önbizalommal rendelkezik ahhoz, hogy ezt a kérdést fel se tegye. Az ilyen típus élvezi a szexet, és nem az állandó visszaigazolás fontos számára.
Ugyanakkor természetes, hogy valaki kíváncsi a másik érzéseire. A kérdést azonban a megfelelő időpontban kell feltenni, és lehetőleg úgy, hogy az ne csak a szexuális teljesítményre vonatkozzon, hiszen egészen másképp hangzik a "Szeretsz velem együtt lenni? kérdés.

Görcsök, félelmek
"Nem veszíthetem el a fejem!"
Az önkontroll elvesztésétől való félelem a szexuális vágy legerősebb fékje. Ez sokszor tudat alatti folyamat, s oka az érintett múltjában keresendő. Ezért is nehéz sokszor megszabadulni tőle.
Az önkontroll elvesztésétől való félelem például, abban nyilvánulhat meg, hogy a nő, röviddel orgazmusa előtt, kibillen izgalmi állapotából, és hirtelen egészen banális és kijózanító dolgok jutnak az eszébe. Ennek a féknek az a szerepe, hogy az illető megvédje magát attól az érzéstől, hogy a másiknak kiszolgáltatja, aláveti magát, érzelmeivel elárasztja.
Ennek a félelemnek éppen szex közbeni felszínre törése azzal függ össze, hogy a nemi együttlét sok nő számára tudat alatt még mindig a meghódítás, a leigázás érzését kelti, s ez félelmet és dühöt válthat ki. Az izgalmi blokád hasonlatos egy fenyegetővé váló helyzetből való meneküléshez.
A férfi által történő leigázástól való félelemnek reális a háttere, mivel a férfiak testi adottságaik alapján bármikor erőszakkal is kényszeríthetik a nőket szexuális együttlétre. Fordítva ez nem megy. Egy nő mindig rá van utalva a férfi hajlandóságára, erekciójára.
JÓ TUDNI! Az élményteli szexualitás előfeltétele, hogy a nő megszabaduljon a férfinak történő alávetettséggel kapcsolatos félelmeitől. Ez bizonyos fokú érettséggel függ össze, és semmiképpen sem irányítható akaratlagosan.
 

Önmegtagadás
"Nem akarok neked csalódást okozni!"
A másik állandó szexuális kiszolgálása a szexuális élet zavaraihoz vezet. Érthető, hiszen ez az attitűd azzal jár, hogy az érintett a másik kedvéért megtagadja saját kívánságait. Ez a viselkedésmód megfelelési kényszert, az elhagyatottságtól való félelmet tükröz. Következményei magukért beszélnek: aki mindig a másik kívánságait tartja szem előtt, egyre inkább elveszti a kapcsolatot saját vágyaival és fantáziájával. Ilyenkor már csak a kívülről jövő elvárások számítanak, és ez senkinek sem tesz jót.
Az önmegtagadók nemcsak azon fáradoznak, hogy partnerüknek ne okozzanak csalódást, hanem azon is, hogy korunk idealizált nőképével lépést tartsanak. Ezért nagyon sok nő színleli a vágyat, az élvezetet és az orgazmust. Olyan álarcot viselnek, mely megfelel az ideális nőről alkotott elképzeléseknek.
Az idegen elvárásoknak való állandó megfelelési kényszer következménye a kedvetlenség, orgazmusproblémák, szexuális érdektelenség, a partnerrel kapcsolatos kifogások gyarapodása.
Ilyen esetekben a megoldást a nyitottság, az őszinteség és az állandó - esetenként vitákkal is tarkított - kommunikáció hozhatja meg. Eközben azok a párok, akiknek még van mondanivalójuk egymás számára, több lehetőséget is találhatnak arra, hogy új utakat keressenek kapcsolatukban.
TUDNI KELL! Nem az egyenetlenségek és a viszályok, hanem a harmóniára való állandó törekvés öli meg a természetes vágyat.