Az epizód címe egy vers utolsó három szava. A vers címe: Ádám első szavai az ébredés után. Gondoljanak Az ember tragédiájára: Ádám álomból való ébredését követően még bármit tehetne - éppen az eddigi színekben átéltek hatására. (Madách a végső szövegváltozat megfogalmazásában figyelembe vette Arany János tanácsait.) Tehát szétnéz Ádám, és dönt, mindent mérlegelve:
Lám,
elnémul és meghomálylik-
megmerevül minden szolga dolog.
Önnön fényében csak az ember látszik
gyönyörű ívbe feszülve, ahogy
odakiáltja az örök világnak
az egyszer-villanás fájdalmát s büszkeségét:
tudom, hogy meghalok.
Mi más lehetne a gondolkodó hajlam lényegének megfogalmazása? Egyedül az ember képes arra, hogy kívülről nézze, figyelje és elemezze a legbelsőbb történéseket, állapotokat is. Objektíven a szubjektumot s a szubjektív dolgokat (a szó filozófiai értelmében). Ám a gondolkodó hajlamú emberre még fokozottabban áll ez.
Az ide tartozó ember "logikáját és elemző képességét használja a döntéshez; becsüli az elveket, törvényeket és eljárásokat; hajlamos személytelen, objektív és kritikus lenni" (Renee Baron és Elizabeth Wagele: Játékos enneagram, Leela Alapítvány, 1998. h. n., 139. o.)
Hiszen érzései, következtetései a múlt alapján és elképzelései a jövőről az állatnak is lehetnek - de egyedül az ember rendelkezik a gondolkodás s ezen belül az önmagára reflektálás képességével: ő az akinek arról is van tudomása, hogy van tudata, és ez nem szójáték.
Pestiesen fogalmazva a gondolkodó hajlamú ember állandóan agyal, méghozzá úgy, hogy nem engedi magát az érzelmeitől befolyásolni. Viszonylag könnyen teheti ezt, mert - bármilyen furcsán hangzik - az érzelmei is az intellektusán átszűrődve keletkeznek. Ő az, aki el tudja mondani, hogy miért szeret valakit... kicsit kiélezetten fogalmazva: hogy miért jó az neki, miért éri meg, hogy szereti az illetőt... vagy, hogy miért kell szeretnie...
Ha a kedves Olvasó ilyen gondolkodó hajlamú ember, ugye érti (szándékosan használom itt és most ezt az igét), hogy nemcsak magyarázom a viselkedését, de azt is szeretném, ha megbékélne önmagával.
Hiszen a praxisomból tudom, hogy az ilyen emberek néha haragszanak önmagukra, amiért mindig az agyukban élnek... Nos, nem kell neheztelnie magára, de próbálja megérteni: a párjának, a gyerekének, a barátjának nagyon fontos, hogy néha csak úgy ölelje át, simítsa meg a haját, a vállát...
Gondoljon rá, hogy a másiknak szüksége van erre - mint magának arra, hogy megértsen valamit... S ha azt tapasztalja, hogy készülődik magában egy ilyen mozdulat, engedje, hogy megvalósuljon. Az okokról, a háttérről se gondolkodjon közben, hanem adja át magát az élménynek. Talán elemzése is pontosabb lesz utána...
Ha pedig ilyen gondolkodó hajlamú ember tartozik a kedves Olvasóhoz, kérem, nézze őt egy kicsit más szemmel ezentúl. Fogadja el, hogy neki nagyobb szüksége van egy gondolat logikus levezetésére, egy folyamat végigelemzésére s a helytálló következtetés levonására, mint másnak. Nem jobb és nem rosszabb ettől a többinél - csak eltér tőlük ilyen szempontból.
S ha így mindketten lépnek egyet, biztos jobban fogják érezni magukat. Ezzel folytatjuk. Addig is konzultációs lehetőség: csikyantal.uw.hu.
