Illés Béláról van szó persze, mert Ő az a labdarugó, akit még lehet ezzel a címmel illetni, és sajnos sokat elárul a helyzetről, hogy egy 37 éves ember mutat példát sok-sok mindenben a fiataloknak.

És aki még, elnézve a jelenlegi színvonaltalanságot, nyugdíjig folytathatná ezt a játékot- idehaza persze, mert érdekes, hogy Illés Béla hazájában lett próféta, de külföldön nem játszott, és az az érzésem hogy nem is igen érzett soha affinitást hogy odakint is megmutassa hogy mire képes. Mivel tudhatta, érezhette, hogy egészen más, ha itthon brillírozik, rugdossa a gólokat kettesével, hármasával, mint az, hogy külföldön vért izzadjon már csak egy gólhelyzetbe kerülésért is. Amúgy sem fekszik a pengés játékának a rakkolás, a test- test elleni játék, és bár a válogatottban nem egyszer húzhatta magára a mezt, és nem egyszer volt csapatkapitány, maradandót mégsem alkotott. Jó ha egy-két emlékezetes meccse volt.

 Legutóbb az MTK-Újpest rangadón lépett pályára 0-1-es állásnál, s bár a vendégek emberhátrányban játszottak, Illés harcba küldésével egyszeriben fordult egyet a világ, és a kék-fehérek mintha megtáltosodtak volna, szárnyakat kapva fordítottak az eredményen.

 Bár Illés egész mérkőzéseket már nem vállal, csak fél órákat, csereként vagy kezdőként, annyi mindenképpen megállapítható hogy nagyon sokat tud jelenteni egy csapat berkein belül, ha van egy élő legendának is mondható egyéniség, aki pusztán a jelenlétével biztosítani tudja azt a pluszt, amiből a fiatalabbak erőt és hitet merítenek.

 Igazán minden csapatnak el kellene egy ilyen motor, hiszen a legnagyobb kluboknál is alkalmaznak korosabbnak mondott klasszisokat, mint például a Milánnál Paolo Maldini vagy korábban Franco Baresi, vagy a Kárpátok maradonája Hagi. De emlékezhetünk olyan Afrikai játékosra is, aki közel az ötvenhez hívtak vissza a nemzeti tizenegybe, és rehabilitáltak.

 Illés bár harminchét éves lesz áprilisban, még könnyített edzésmunkával is feltartozhatatlan, és nem hiszem, hogy pont ezt, az érintett szemére kellene vetni, hiszen ezt a tényt sokkal inkább tartom egyfajta körbe tükörnek a labdarúgásunk előtt. Az MTK-nál rájöttek hogy jó az öreg a háznál.

 Lehetne a titkot kutatni, a rejtélyre a kulcsot keresni, Illés doppingját keresni, de azt hiszem prózaian egyszerű a felelet. Hiszen a futballimádat csodákra képes, és lám-lám a mi Bélánknak is nehéz szögre akasztania a futballcsukát. Bár csak azért is, mert mindenáron a fejébe vette, hogy ha törik, ha szakad, ő bizony előbb beállítja, majd meg is dönti az egykori Tatabányai sztár Szabó György rekordját, az 507 bajnoki mérkőzésen való pályára lépését.

 Illésben még van annyi, hogy joggal megtapsolják, éltessék, hiszen máig nehéz őrizni. Illés tényleg egy vele született tehetség, amely egyre ritkább hazánkban, de azért vannak. Igaz ezek a fiatalok valahol eltűnnek, valami miatt nem tudnak kiteljesedni, és beváltani a hozzájuk fűzött szurkolói vagy edzői, szakmai reményeket, de mindez már egy másik történet. Ami felveti a hazánkban uralkodó fiatalokkal való törődés korszerűségét, a fiatalok ösztönzését, hogy ne akarjanak minél hamarabb külföldre szerződni.

 Illés maradt is itthon, és csapatokat sem váltogatott úgy, mint más alsóneműt, és három csapattal érte el mindazt, ami előtt fejet kell hajtani, és amiért ki is érdemelte a 90-es évek legjobb játékosa címet.

 A Kispest Honvéd a jelenlegi csapata az MTK és nevelő egyesülete a Haladás tudhatta a soraiba Illés Bélát, aki háromszor volt gólkirály, többször a bajnokság legjobbja.

 Jelenleg amatőr státuszú szerződésű játékos a kék-fehéreknél. Garami Józseffel szakmai igazgatóval megegyezve, heti három tréningen vesz részt. És még így is van keresni valója, még így is terem számára babér, és persze gólhelyzet.

  Persze felmerül a költői kérdés, hogy meddig lehet még a pályán, meddig gondolja komolyan a játékot, de bizony nehéz úgy búcsút inteni a zöld gyepnek, hogy máig rajonganak érte a szurkolók, és még az ellenfél szurkolói is elismerik, hogy örülnének annak ha az ő kedvenceiket erősítené.

 De ha egyszer még jó futballozni, ha egyszer imád futballozni!

Illés miután megdönti az eddigi rekordot, talán búcsút int, de felelőtlen kijelentést ő sem akar tenni, hiszen eleve az MTK-hoz is úgy érkezett, hogy még játszik egy évet, és aztán vége, ne tovább.

 Azt kell mondanom, hogy a befejezéshez is tehetség kell, mert azt hiszem a csúcson szép befejezni, nem pedig addig feszíteni a húrt, amíg nem úgy sikerült ez, mint ahogy egy pályafutás megérdemli.

Mennyi olyan sztár van, aki bejelenti, hogy befejezi, utána meggondolja magát mert még szeretne egy bajnoki címet, utána azért nem fejezi be, mert még érez erőt magába, utána lesérül, de még bizonyítani akar, satöbbi.

 Hogy közeledik a pályafutása vége, Illés Béla is tudja jól, de nincs benne feszültség, lazán, frissen játszhat. Nem mondom, hogy félvállról venné a labdarúgást, de sokkal könnyedebben megy fel a gyepre, és felszabadultan játszik. Erővel még bírná, ahogy mondja, de motiváció nélkül ez nem megy. Itthon szinte mindent elért, de külföldön semmit.

 Hogy miért nem akarta magát kipróbálni komolyabb bajnokságokban, hogy miért nem tülekedtek aláírásáért külföldi sztárcsapatok menedzserei, titok marad.

 Ha nem lesz előtte elérhető cél, befejezi, csak kérdés hogy mi van, ha az MTK-nál a bajnoki cím lesz a cél?...

 Illés vállalhatná, akár játékosként, de edzőként is, bár aki jó játékos volt, nem feltétlen hogy edzőként is megállja a helyét, de persze ne legyen igazam...

 Ui.: A több mint kétszáz rúgott góljára nyugodtan mondhatjuk, hogy gombócból is sok.

És Illés tovább szaporította találatainak számát, hiszen miután megírtam a gondolataimat, még aznap este a Tatabánya ellen, a mérkőzés egyetlen, így győzelmet jelentő gólját szerezte.

 

 Móritz Mátyás