Koncentráljunk az erősségekre!

A hibáinkat könnyű felsorolni: gyorsan felkapjuk a vizet, néha következetlenek vagyunk, és rendetlenek. De ahhoz, hogy anyaként elfogadjuk és értékeljük magunkat, tisztában kell lennünk az erősségeinkkel is. Lehet, hogy nem tudunk a lányunkkal teljes odaadással babázni vagy a fiunkkal focizni, de jók vagyunk a közös főzőcskézésben vagy a kisebb barkácsolásban. Ha nem vagyunk különösebben ügyesek a babételek készítésében, legyünk büszkék arra, milyen türelemmel énekelgetünk neki. Fontos elfogadnunk, hogy nem mozoghatunk otthonosan minden területen, és koncentráljunk a pozitívumokra.

Ne ragaszkodjunk mereven a szabályokhoz!

Hosszútávon mindenképpen jó megoldás, ha bevezetünk bizonyos rendszert és szabályokat, amelyekhez igyekszünk tartani magunkat és a gyereket is hozzászoktatni azokhoz. Ilyen lehet például, hogy nem hagyjuk „eljátszadozni” a mellen szoptatás után, hogy a nagyobb gyerek csak ebéd után kap édeset és kerüljük a gyorséttermeket. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor az egész család jobban jár, ha engedünk a határokból és kivételt teszünk. Ha például nem is szeretjük a nyilvános szoptatást, előfordulhat, hogy nem otthon éhezik meg a baba. Ilyenkor őt is kielégíthetjük, magunkat is megnyugtathatjuk, ha valamilyen takarás mellett mégiscsak hagyjuk őt jóllakni. Abból sem származott még nagyobb baj, ha egy gyerek kihagyott egy érkezést vagy ne adj’ isten, nem fürdött meg egy nap. Be kell látnunk, hogy az egyetlen ésszerű lehetőség, ha igyekszünk jól érezni magunkat – néha a szabályokat áthágva.

Lássuk be, hogy néha szükség van az egyedüllétre!

Sok anya óriási lelkiismeret-furdalást érez, ha megfogalmazza magában, hogy szeretne egy kis időt a gyermeke nélkül, egyedül vagy társaságban tölteni. Sőt, időnként még akár úgy is érezhetjük, hogy kimondottan menekülni szeretnénk a 24 órás szolgálat elől. Fel kellene ismernünk, hogy ez jogos igény. Egy kisbaba ellátása még a legideálisabb körülmények közt sem egyszerű, monotonitása néha igen fárasztó lehet.
A jó hír az, hogy időnként minden anya így érez, a rossz pedig, hogy sokan még ma is szégyellik ezt bevallani. Holott érdemes erről elbeszélgetni a nagyszülőkkel, akiknek jó alkalom ez arra, hogy elmeséljék, ők is éreztek így velünk kapcsolatban. Ha a párunk is elfogadja az igényeinket, biztosan partner lesz abban, hogy egy kis szabadidőhöz jussunk.

Ha sikerül elfogadnunk magunkat úgy, ahogy vagyunk, és nem ragaszkodunk körmünk szakadtáig egy képzelt tökéletességhez, olyan anyák lehetünk, aki a gyermekével és magával is elégedett. Ez pedig a legjobb alap, amire építkezhetünk.

forrás: www.anyasagtitkai.eoldal.hu