Régimódi, unalmas szokások híveként képes vagyok egy halom képeslapot megírni a számomra fontos embereknek, és minden egyes lapra más-más gondolat, idézet vagy verssor kerül fel.

Igen, ez bizony sok idő. De írás közben arra figyelek az agyammal és a szívemmel, akinek a sorokat írom.

Máskor, névnapon, születésnapon már sajnos engedek a csábításnak, a könnyebb útnak, és neten eresztem szélnek jókívánságaimat. De a Karácsony...az más. Szeretek a képeslapok közt válogatni, bélyeget ragasztani rájuk egyenként. Ennyi év után ki merem jelenteni, hogy Karácsonykor képeslap-függésem lesz.

Egyébként tudják, hogy mióta hódolhatunk ennek a szokásnak?

Az első hivatalos karácsonyi üdvözlőlapokat 1840-ben tervezte egy angol festő, John Callcott Horsley egy művészetkedvelő igazgató megrendelésére, aki úgy gondolta, hogy ezekkel az előre feliratozott lapokkal időt spórolhat meg magának.

1843-ban nyomtatták ki az első sorozatot (1000 darabot). Kőnyomattal készültek, és kézzel színezték őket. A lap rögtön óriási vitákat is váltott ki, hiszen a képen egy család volt látható, amint épp pohárköszöntőt mondanak Karácsony alkalmából. A puritánok azon nyomban feljelentést tettek a nyilvánvaló erkölcstelenséget látván.

A képeslap azonban innentől fogva hihetetlen népszerűségre tett szert, és egyre több művész fogott a lap-üzletbe.

Az újévi üdvözletek története régebbre nyúlik vissza: a kőnyomat feltalálójának, Aloys Senefeldernek köszönhetően, 1796-óta küldhettek a kereskedők újévi jókívánságokat vevőiknek. Az idők során aztán Franciaországban például a karácsonyi üdvözleteket felváltották az újévi üdvözlőlapok.

Nálunk 1869 óta használatosak az első postai levelezőlapok, amelyeken karácsonyi és újévi jókívánságokat is ki lehetett fejezni, s nem sokkal később már napvilágot láttak az első igazi képeslapok is.

Ma már óriási üzlet a képeslap-gyártás, de a 19. századéhoz hasonló rohamtempóban hódít az internetes üdvözlési formula is. Amit jómagam ugyan nem szívlelek, de már magam is áldozata vagyok.