Többet látjuk ma magunkat a képernyőn, mint eddig bármikor, ám ez nem mindig jó élmény. Feszültséget, stresszt, önértékelési zavarokat okozhat a fiatalokban az, hogy a járvány következtében nagyrészt online élik az életüket, és tartósan, a monitoron keresztül kell szembenézniük képernyő-énükkel. A szülőknek nincs könnyű dolguk, ha csökkenteni szeretnék a károkat.
Képernyőn keresztül szemlélve magunkat nagyságrendileg többször figyelünk az előnytelennek vélt vonásainkra, gesztusainkra, apróbb testi hibákra, emiatt könnyen negatív irányba torzulhat saját magunkról alkotott képünk
– mondta el Holcsik Erzsébet, klinikai- és mentálhigiénés ifjúsági és gyermek szakpszichológus.
Online zajlik szinte minden
A járvány hatására az online életmód vált a legfőbb szociális platformmá. Az online tanítás, videóhívások és a neten összehozott baráti találkozók lettek a gyerekek, fiatalok életének is a szerves részei. Ez azonban egy sor problémát vet fel, a tartósan monitoron keresztül kapott visszajelzés önmagunkról káros is lehet. Mindez kamaszkorban a legveszélyesebb, hiszen a személyiség és a testi-lelki adottságok nyilvánosság felé mutatott képe a tini években a legsérülékenyebb. A serdülőkor arról szól, hogy mindenki próbálja a saját élete felett átvenni az irányítást, de az online jelenlét, és az arra adott visszajelzések pont az a terület, ahol nem igazán lehet. - mondja a szakember.
„A társas visszajelzés hangsúlyosabb ilyenkor, mint bármely más életszakaszban. A kamasz lesi, várja a többiek reakcióját hajszínére, új pulcsijára, gesztusaira, szóhasználatára, s folyamatosan építi, csiszolja magában énképét ezen reakciók mentén.”
A kamaszok szeretnének online (is) jól kinézni
Habár a kamaszok rengeteg képet töltenek fel magukról, ezek a „digitális ének” legtöbbször beállított, szűrőkkel feldobott alkotások, amelyen mindenki, így a fiatalok is a lehető legjobban néznek ki. Az online tanórákon azonban nem lehet állandóan tökéletes az arckifejezés, és a maguk számára támasztott elvárásoknak is nagyon nehéz megfelelniük – derül ki a MiPszi cikkéből.
Megoldást nehéz találni, hiszen az online jelenlét kiiktatása többnyire lehetetlen, a szülőknek nincs könnyű dolguk, ha enyhíteni akarják a károkat.
A pozitív visszajelzés nagyon fontos, a szülőknek időnként érdemes kimondani, nyilvánvalóvá tenni, hogy mit tartanak értékesnek, szerethetőnek a gyerekünkben. Ez kapaszkodót, muníciót adhat az önérték kialakításához még akkor is, ha a kamasz nem ad látványos reakciót. Az is fontos, hogy minél több idő és tér legyen biztosítva családi offline programokhoz, ahol az élmény, az együtt töltött idő áll a fókuszban. Emellett, ha a szülő őszintén, esetleg humoros formában beismeri, hogy számára is fárasztó helyt állni az online térben, az is mankó lehet kamasz számára ahhoz, hogy nyíltan beszéljen saját problémáiról
– tette hozzá a szakember.
