Tudtad például, hogy a legtöbbek által ismert tünet, a Lyme-folt az esetek kétharmadában nem is alakul ki?
80-as években beazonosított fertőzés diagnózisa a mai napig kihívást jelent az orvosoknak, a hétköznapi emberek pedig általában nem tudnak eleget a betegségről. A Lyme Awareness Month során ezen kívánnak változtatni.
De mi is pontosan a Lyme-kór?
A Lyme borreliosis, azaz a Lyme-kór világszerte a leggyakoribb állatról emberre terjedő fertőzés, és egyben a leggyakoribb kullancs által terjesztett bakteriális megbetegedés, kórokozója pedig a Borrelia burgdorferi nevű baktérium. A Lyme borreliosis hónapok, de évek, sőt évtizedek múltán is megbetegítheti bármely szervünket. A kórokozó ugyanis a keringéssel bárhova eljuthat, és alkalmas körülmények között, ha immunrendszerünk ellenállása csökken, idült jellegű gyulladást válthat ki. Spontán gyógyulása nincs bizonyítva, de anitbiotikummal hatékonyan kezelhető.
A Lyme-kór története
Willy Burgdorfer kutató, aki korábban a (szintén kullancscsípés által okozott) Sziklás-hegységi foltos lázat tanulmányozta, az 1970-es évek végén kezdte el vizsgálatait a gyerekek között terjedő súlyos ízületi gyulladások miatt az USA-beli kisváros, Lyme területén. Hamarosan felismerte, hogy az ízületi gyulladást egy spirochéta baktérium okozza, amelyet a kullancsok hordoznak, és felfedezését először 1982-ben publikálta munkatársaival. Az orvosi közösség azzal tisztelgett Dr. Burgdorfer előtt, hogy a baktériumot Borrelia burgdorferinek nevezték el.
A legfrissebb kutatások szerint a világon Közép-Európában a legmagasabb a fertőzési arány; minden 5. ember találkozott már vele. A hazánkban évente akár 20 ezer embert érintő betegséggel Dr. Bózsik Béla Pál már évtizedek óta foglalkozik, életcéljának tűzte ki a Lyme-kór jobb megismerését és diagnosztikájának megkönnyítését.
„Mindig is érdekeltek a lehetetlen feladatok” – kezdi Dr. Bózsik Béla Pál. „Évtizedes kórbonctani és szövettani tevékenység, valamint tíz év szerológia után és utóbbi kapcsán a Lyme borreliosis diagnosztikája vált vezető témámmá. Az elmúlt évtizedekben, az első lépéseket 1986. május másodikától tettem, valóban a Lyme borreliosis fedte le szakmai életem jelentős részét. A kórokozó elsőként történő kimutatása, 1982 után javasoltam a betegség orvosi nevét, a máig használt Lyme borreliosis-t. Látszólag régóta ismert betegségről van szó, de ez a kórokozó még ma is váratlan helyzeteket, komoly szakmai vitákat tud okozni. Vonatkozik ez a diagnózisra éppúgy, mint a kezelésre vagy a fertőződés megelőzésére.
Az elmúlt évtizedek alatt megtanulhattuk, hogy ez a kórokozó hihetetlen átváltozóművész. A genetikai állománya, az abból létrejövő fehérjék olyannyira megváltozhatnak, hogy a szervezet új fertőzésnek, új baktériumnak ismeri föl. A terápia során ezért nem csak az aktuális fertőzést okozó törzs antibiotikus érzékenységének megfelelő gyógyszerre van szükség, hanem a változékonyságot is gátolni kell. Amióta ismerjük a kórokozó száznál több törzsét, a kiváltott tüneteket, megértettük, hogy a terápiás nehézségek oka emellett a törzsek eltérő antibiotikum-érzékenysége. Vagyis személyre, kórokozóra szabott kezelést kell alkalmazni a tartós hatásért.”
Kihívások a diagnózisban
„A Lyme-kór diagnózisának legnehezebb része, hogy krónikus problémák esetén egyáltalán felmerüljön kiváltóként ez a kórokozó” – mondja Dr. Kolbenheyer Erik. „A legtöbb esetben a páciens nem emlékszik a kullancscsípésre, nem tulajdonít neki jelentőséget, illetve úgy gondolja, hogy ha nem jelent meg Lyme-folt, úgy nincs fertőzés. Pedig a megfertőződött páciensek 70%-ánál nem alakul ki ez a bőrelváltozás. Ez a leggyakoribb tévhit, ami a páciensek körében előfordul, hogy ha nincs folt, nincs fertőzés. Tévhit az is, hogy ha a kullancsot 24 órán belül eltávolítjuk, akkor nem okoz fertőzést.”
Európában egyes becslések szerint akár 2,5 millió új Lyme-fertőzött lehet évente, a betegség diagnosztizálása a környező országokban sem könnyű feladat az orvosok számára.
„Lengyelországban nagyjából 26 ezer Lyme borreliosis fertőzést regisztrálnak hivatalosan minden évben” – mondja Dr. Wojciech Ozimek lengyel szakorvos. „Az emberek ismerik a Lyme-kórt és a kullancs-encephalitist, más kullancsok által terjesztett betegségekről azonban sajnos csak keveset tudnak. Ennek következtében kullancs-csípés után a legtöbb esetben csak a Lyme-kórra végeztetnek el tesztet. A Lyme-kór diagnosztizálása során a legnagyobb nehézséget a hagyományos ELISA-teszt ,,értékes" szűrővizsgálatként történő alkalmazása jelenti, azt gondolva, hogy ha nincs ellenanyag, akkor nincs Lyme-kór, illetve, ha a beteg nem észlelt kullancscsípést, akkor nem Lyme-kórról van szó.”
„A fertőzés után akár hosszú évek múlva is beindulhat a klinikai tünetek megjelenése, főleg akkor, ha valami az immunrendszer gyengülését okozza” – folytatja Dr. Kolbenheyer Erik. „Ha mégis felmerül a Lyme-kór gyanúja, akkor is nehéz a rutin tesztekkel azt bizonyítani, hiszen az ezekkel keresett ellenanyag vagy jelen van vagy nincs, illetve, ha jelen is van, nem biztos, hogy kimutatható formában. Ezért nagyon fontos, hogy lehetőség van a kórokozók direkt vizualizálására olyan teszttel, mint a DualDur. A diagnózis felállításához a célzott kérdéssor, a Horowitz kérdőív átbeszélése már önmagában nagyon sokat segít, és az így előszűrt pácienseknél pedig a DualDur teszt elvégzése az esetek döntő többségében megerősíti a gyanút.”
Mit tehetünk a megelőzés érdekében?
A Lyme-fertőzés elkerüléséért sokat lehet tenni már azzal is, ha szabadtéri programokra, például túrázásra készülve megfelelő ruházatot választunk: hosszú ujjú pólót, világos ruhadarabokat, amelyeken könnyeben meglátjuk a pici, sötét színű kullancsot, és a zokninkba vagy a cipőszárunkba se felejtsük el betűrni a nadrágunkat. Használjunk kullancsriasztó spray-t is! Hazaérkezéskor alaposan vizsgáljuk át magunkat és egymást, hogy nincs-e bennünk esetleg kullancs. Ha kullancsot találunk, azt óvatosan távolítsuk el, olyan csipesszel, amely nem nyomja össze a kullancsot. A bőrhöz minél közelebb fogjuk meg és egyenletesen húzzuk ki, a csípés helyét pedig vízzel és szappannal mossuk meg, kezeljük le fertőtlenítő krémmel. Fontos, hogy a kiszedés után figyeljük a csípés helyét, illetve a testünk más területeit is. Ha bármilyen tünetet észlelünk, ami fertőzésre utalhat, forduljunk azonnal szakorvoshoz, aki az esetleges fertőzés megállapítására Lyme-teszt elvégzését javasolhatja.
